Kazahsztánról általában keveset tudunk, nem csak magyarok, hanem bárki a világon. Pedig hatalmas ország, sok szép természeti látnivalóval, szóval igazán több figyelmet is fordíthatna a világ errefelé. Bár lehet, hogy elsőre hülye példa, illetve negatív gondolatok jutnak róla az embernek eszébe esetleg Kazahsztánról, de talán Boratnak köszönhetnek még viszonylag sokat a kazahok, ha még ők jórészt haragszanak is rá. Viszont egyértelműen neki is köszönhetően tud róluk a világ, egyáltalán hallottak arról, hogy létezik ilyen ország, hogy Kazahsztán. Hallottam is erről egyébként, hogy a Borat sztorik óta, pláne mióta a film is megjelent, valamelyest megugrott az ország iránt érdeklődő külföldiek száma.

Komolyabb dolgokra fordítva a szót, talán még az elkötelezett síelők azok, akik tudnak az országról illetve kiváló síadottságairól valamicskét. Természetesen mindenki a megszokott osztrák, svájci, olasz, francia síterepeket ismeri, északabbra pedig a szlovák és a lengyel resortok jönnek még szóba, illetve újabban Bulgária jött ismét divatba, sőt ha jól tudom, akkor a románok is kezdenek belehúzni, szóval van bőven választék.Az igazán egzotikus helyeket keresők pedig minden bizonnyal hallottak, vagy olvastak már a nagyszerű kazah, illetve kirgiz síterepekről. Az utóbbiakhoz egyelőre nem volt még szerencsém, az előbbihez is inkább csak az utóbbi napokban. Ugyanis amennyire legtöbben ismertek, sosem voltam a téli sportok nagy művelője. Egyszerűen kimaradt az életemből. Családi inspiráció mondhatom zéró volt, így aztán felnőtt korban sem volt különösebben vonzó számomra sem a síelés, sem a snowboardozás. Egy idő után pedig nem is tudod hová tenni a dolgot, hiszen aki sítáborba megy, mindenki van már egy szinten, totál kezdőknek meg nemigen lesz partnerük a bénázáshoz.

Éppen ezt a hiányosságot lehet itt pótolni, hiszen ismert, hogy szabadidőm mostanában rengeteg akad. Társak is vannak hozzá, még ha inkább profinak mondhatók is. Kb. 2 hete egyszer már próbálkoztam a síeléssel, de elkövettem azt a hibát, hogy nem mentem el profi oktatóhoz, hanem a síelni egyébként kiválóan tudó Andrejt kértem meg, hogy tanítgasson. Ahhoz a valakihez, akinek pedig még síbakancs és síléc sem volt korábban a lábán, valóban profi oktató szükséges. A síelés egyébként sem indul könnyen, gondolom ezzel mindenki tisztában van. Állítólag, ha már egy szintig eljutottál, onnan kezdve viszont hamarabb jutsz komoly szintre. A snowboard-dal fordítva van, hamarabb meg tudod az alapokat tanulni, ami azt jelenti, hogy hamarabb élvezed is a dolgot, ez pedig nagyon fontos. Elég frusztráló tud lenni, amikor állandóan elesel, tele megy a ruhád hóval, fáj mindened és úgy érzed, hogy te ezt sosem tanulod meg. Ezért jobb talán snowboarddal kezdeni, mert hamarabb érzed a sikereket, hamarabb élvezed, mint a síelést. Viszont profinak állítólag már nehezebb benne lenni, mint síelésben. De nekem ilyen babérokra nem fáj a fogam természetesen. Először sípárti voltam, mégis csak az a klasszikus téli sport, sőt nem csak sport, hanem egyszerűen az élethez szükséges eszköz bizonyos terepeken a világon. Csak aztán meggyőztek, hogy próbáljam ki a snowboardot is a fent említett okok miatt.

Így kezdtem el múlt csütörtökön az egészet. Egy nagyon profi oktatóhoz, Szergejhez kerültem, ha erre jártok és tanulni akartok, mindenképpen őt keressétek:-) Persze az első nap itt is hóban fetrengéssel telt jórészt, de valahogy tudtam, hogy ezt évezni fogom. Másnap ismét fölmentünk a hegyre Steven-nel és Wes-zel, ők már régebben űzik a snowboard-ot, szóval igazán élvezik a dolgot.

Ezen a napon már eszméletlenül élveztem az egészet, ugyan még tényleg csak annak örülök, hogy egyben lecsúszok a hegyről, ide-oda "falevelezek", még heggyel szemben nem is tudom a dolgokat, de a lényeg, hogy tényleg nagyon lehet élvezni.

Chimbulakról annyit, hogy ez Kazahsztán legrégebbi és legismertebb síparadicsoma, a volt Szovjetunióban is ez volt a legismertebb síterep. A világ 10 legmagasabban fekvő síterepe között tartják számon. A resort tengerszint feletti magassága 2200 méter. A legfelső lift pedig 3200 méterig visz föl, azaz durván 1000 méter a szintkülönbség a tető és a pálya alja között. Erre a magasságra egyébként 3 lift visz föl, ezek még régebbi típusú kétülésesek. Van egy 4 üléses is, ez valahová máshová visz, úgy láttam, hogy az már komolyabb terep, ez erdőben jön le, szóval a fák közötti síelést és snowboardozást élvezhetik az igazán profik.

Ez egyébként Chimbulak sípályáinak a rajza. Középen látjátok a 3 egyenes lila csíkot, ezek a síliftek, amelyekkel följutsz. Jobb oldalon az a kacskaringós lila az erdei pálya, középen a világos kékek és a zöldek pedig a fő könnyebb pályák, a pirosak nehezebbek (síelők persze ismerik ezeket a dolgokat), azok nem igazán nekem vannak még. Nekem kezdőnek pl. nagyon tetszik, hogy a pálya szélessége 100 és 600 méter között van, tehát vígan lehet "falevelezni", jó sokat jöhetsz, míg leérsz és van hely, pláne hétközben, szóval nem botlatoztok egymásban.

Természetesen a szolgáltatásokat nem kell európai szintűnek elképzelni, de pl. a kaják kifejezetten jók, a természetei környezet gyönyörű, az épületek nem annyira újak, de tiszta minden. Egy újabb pozitívuma a pályának, hogy nagyon magas a napsütéses órák száma, ez évente több, mint 2000 óra.

Pénteken este egy nagyon jó partin voltunk vendégek, Alanna és Daniel lakásán voltunk, legalább másik 20 vendéggel. Kriszti csak hétvégén tudja élvezni a snowboardozás örömeit, így éjfél körül hazamentünk a partiról, hogy másnap együtt menjünk föl. Ez a Chimbulak egyébként még azért is jó, mert abszolút egy ilyen társasági hely, szombaton pl. az előző esti buli minimum felével találkoztunk fönt. Kriszti ugyan már vagy 10 éve snowboardozott egy hétig, de nem oktatóval, ami sokkal nehezebb dolog. Most szombaton így vettünk neki is egy órát Szergejtől, Kriszti nagyon imádta az órát és teljesen odavolt, hogy mennyivel jobb oktatóval csinálni, mint mikor egyedül bénázol a kezdetektől. Szóval jó kis nap volt a szombat is, bár a buli, meg a sport azért együtt kivesz az emberből:-)

Ez a kép még szintén Chimbulakról készült, bár ezt nem én fényképeztem.

Mint ahogy ezt sem, ezen a régi sílifteket is látjátok.

Szombaton este pedig Dorottya és Steven hívott át hozzájuk egy pár italra. A föntebb említett ausztrál Wes is ott volt a barátnőjével. Érthetően kicsit fáradtan indult az este, de pár ital után elmúlt a fáradság, szóval jó kis vidám este kerekedett belőle, egy óra is elmúlt, mikor hazamentünk.

Mivel nagyon felturbózott bennünket ez az egész dolog, nem akartuk a vasárnapot sem kihagyni, így 10 óra sem volt, Dorottya már értönk jött kocsival. Steven a buli után inkább a pihenést választotta:-) Sajnos nem volt egy sikeres reggel, mert még a híres Medeu-ig (egy hatalmas téli sportkomplexum Chimbulak felé) sem jutottunk el, beállt a kocsisor. Azóta sem tudjuk, mi volt az oka, két dologra tippelünk, vagy baleset, vagy lavina miatt lezárták az utat. Ez utóbbi viszonylag gyakran előfordul, rázúdul egy kis hó az útra, aztán míg el nem takarítják se föl, se le.

De kitaláltuk, hogy nézzük meg az Ak Bulak nevű helyet, ami kicsit messzebb van Almatytól (Chimbulak olyan 20-25 km, Ak Bulak meg olyan 60 lehet talán). Ez egy sokkal újabb hely, modern liftekkel, szép szállodával, de a pálya szerintem Chimbulakon sokkal jobb. De legalább megnéztük ezt is, jót snowboardoztunk rajta, na meg egy jót kajáltunk.

Ez a pálya egy része Ak Bulakon.

Ez a fenti hotel, új, szép, tiszta, de baromi drága. Persze nem próbáltuk ki, ez csak egy napos túra volt.

Itt Kriszti, már a pálya alján.

Szóval szép, tartalmas hétvégénk volt, én már szerdán folytatom a tanulást, Kriszti pedig majd szombattól. Majd beszámolunk, hogy haladunk:-)