Képek főleg a hegyekről lesznek, ezért a cím. Mivel az idő továbbra is fantasztikus, ezért szinte kötelező kimenni a természetbe. Már vagy 2 hete, hogy hétágra süt a nap zavartalanul és hideg sincs különösebben. Napközben, ha nem árnyékban vagy, akkor simán egy pólós az időjárás, ha fölmész a hegyekbe, akkor azért szükséges ez-az még, pláne ha nem olyan túrán vagy, ahol kiköpöd a tüdődet:-) Szóval élvezzük az időt, ahogy tudom, otthon sajnos nem ez van:-(
Legutoljára ott hagytam abba, hogy vártam Krisztit haza. Hát őszintén szólva, szegénykém London és Prága után nem volt olyan nagy kazah-feelingben, de azért csak megjött. Egy szösszenet a reptéri vizsgálatokról:
Kriszti kb. 1 óra múlva ért csak ki onnan kezdve, hogy leszállt a gépük. Normális helyeken, mire lekászálódsz, beérsz, bólintasz egyet a határőröknek, besétálsz a bőröndváróba, pár perc és már jönnek is a cuccok, annak ellenére, hogy egyszerre több gép érkezik meg. Almatyban reggel fél 7 körül csak az isztambuli gép száll le, tehát nagyon a figyelmüket sem kell szétszórni. Ja és előtte az a nagyon komoly vizsgálgatás, hogy te mit is akarsz itt, stb. stb.? OK, megértem, ha mondjuk Kanadában, az USA-ban, vagy bármely nyugat-európai országban kicsit gyanúsabban kezelik a nem EU-országbeli jövevényeket (nem a norvégokra, vagy a svájciakra gondoltam), de ez a kazah pimaszság érted, hogy majd te éppen itt akarsz csak úgy jószántadból egy jobb életet keresni és bújkálni a hatóságok elől, hát ez nonszensz:-) Mindegy, legyenek nekik csak gyanúsak az angolok, olaszok, magyarok, stb... Mi meg csak vártunk-vártunk Andrejjel Krisztire, míg végre, valamikor tényleg egy óra várakozás után megjelent.
Nem volt egy kellemes péntekje, szép lassan elkezdett itthon vacogni, fájt mindene (persze egy percet nem aludt a hosszú úton a repülőn) és be is lázasodott. Képzeletében még a disznónátha is megjelent, Angliában nem egy nagy durranás, ha valaki elkapja a cégnél, hazaküldik, pihend ki magad, aztán gyere vissza 3-4 nap múlva, csá... Ennyi. Más mi kell ahhoz, hogy egy enyhe lefolyású influenzát kiheverj? Max. sok C- és D-vitamin, sok-sok pihenés tényleg, ennyi. Szóval ennek az igazából le sem tesztelt oltóanyagnak a tömeges használata biztos, hogy több kárt okoz, mint ha nem oltatjuk be magunkat, csak vigyázat vele Barátaim!
Este vacsora party lett volna nálunk, 3 vendéget vártunk. Szegény Kriszti viszont olyan állapotban volt, hogy lemondtuk az estét, nem lett volna sok kedve csevegni és tényleg tartott tőle, hogy valami vírus dolgozik benne. Másnapra hál'Istennek kiderült, hogy semmi komoly, minden rendben lett. Így valóban tényleg csak a hosszú repülőút, a kialvatlanság és az időeltolódás volt mindaz, ami kiváltotta ezt a rossz közérzetet, "magyarul" jetleg-nek hívjuk ezt az állapotot:-)
Mivel nem volt olyan rossz az állapota péntek este, hogy feltétlenül itthon kellett volna vele maradjak, ezért a 3 meghívottal (Daniel, Alanna, Andy) elmentünk valahova, hiszen az apropó az U20-as VB bronzmeccse volt. Ezért így négyesben elmentünk a Dublin nevű kocsmába, találtak is egy asztalt nekünk, ahonnan láttuk az egyik képernyőt. Sajnos a hely nem jött be egyáltalán. Semmi atmoszféra, hangulattalan az egész és nagy szerencsétlenkedés. Iszonyat drága mindemellett. Korsó sörök olyan 1200-1500 tenge. Szorozd be 1,3-mal, szóval tényleg nem tudja az ember, hogy mit képzelnek ezek? Hong Kong, vagy New York ez a város? Gyanítom ott sem kerül ennyibe egy sima ír kocsmában a sör. A vodka persze 300 tenge körül volt:-) De elég szarul indult a dolog, sörözni akarsz inkább meccsnézésnél, na de ennyiért? Vicc! Kértünk inkább 4 kisüveges Heineken-t, az csak 600 tenge volt (800 Ft), plussz a vodkákat és nézegettük közben a kajákat is.Kedvencünk az étlapon a Boiled Cancer volt. Érted? Cancer!!! Persze, hogy valami rákra gondolt. De ha egy picit is tudsz angolul, akkor tudod, hogy a rákok, amelyeket megeszünk, attól függően, hogy pontosan milyen fajták is, többek között ezekre a nevekre hallgatnak: shrimp, crab, prawn, crayfish, lobster. A cancer pedig ugye maga a daganat rák, illetve a horoszkópban a rák csillagjegy még a cancer. Magyarul ez olyan, mintha egy fél kiló főtt rákos tüdőt látnál mondjuk az étlapon. Tudom, gusztustalan, de csak azért írtam le, hogy átérezzétek, milyen amikor egy angol olvassa ezt az étlapot.
Éreztük persze, hogy el kéne menni máshová, de ha már ott voltunk... Kihozták a sört, persze meleg volt. A pincér csaj teljesen korrekt volt, szó nálkül visszavitte. Tudod ki iszik ennyiért meleg Heinekent? Abban maradtunk, hogy kérünk egy liter tonic-ot, megisszuk a vodkával aztán csákány, arrébbállunk. Így is történt,volna, ha nem akad meg a szemünk a számlán. Képzeljétek el, volt pofájuk 7000 (majdnem 10 000 Ft) tengét fölírni az egy liter tonic-ra. Írtam már korábban, hogy a tonic drága, na de ennyire! Persze nem fogjuk kifizetni, de megnéztük az itallapon is az árat. 3 dl 350 tenge volt, szóval valami 1166 tengének kellene egy liternek lennie. Szóltunk, persze intézik, mondták, de csak nem akartak előkerülni. Majd mi mentünk le a bárpulthoz, ott újraírták és levették a felét. Képzeljétek el,nem behúzták fülüket-farkukat és így bocs, meg úgy bocs, hanem csináltak belőle egy 3500 tengés tonic-ot, azaz még így is 3x drágább volt, mint kellett volna. Nem-nem mondtuk, szépen újraszámoljátok. Persze teltek a percek, a meccs egyre közelebb volt, mi pedig nem voltunk kevésbé nyugtalanok. Még a legvégén is elszámolták, mert valami 1400 tengére hozták ki, de azon már nem volt kedvünk vitatkozni, szóval fizettünk, visszahívtuk Andrejt, majd átmentünk a már ismert Scout nevű bárba. Hogy jót is írjak a bárokról, ez teljesen korrekt. Jó konyha, tök jó hangulat, sok TV-képernyő és teljesen baráti árak. Még a sörük is valami 350 tenge, szóval ez az eddigi legolcsóbb sör, amit találtunk és a hely pedig teljesen jó, simán elmenne otthon akár a Ráday-ban is, de bárhol a városban. Szóval minden jó, ha jó a vége, tök jó árak, jó italok és magyar bronzérem a végére:-)
Másnap azért megtartottuk a bulit nálunk, hiszen a kaja készen volt. Igazából gulyást főztem (nem levest), még a Dzsekszike anyukájától kapott paprikával. Isteni lett. Előtte kis csipegetni valók voltak csak az asztalon, 2 féle oliva bogyó, 2 féle mandula, crudité sárgarápából, piros kaliforniai paprikából, uborkából és újhagymából, mártogatni pedig humusz volt és aioli. Finom lapos keleti kenyér, asszem ennyi. Desszertnek pedig apple crumble (morzsás alma) vanília jégkrémmel. Szóval jó volt az este, a hűtő még mindig tele itallal, mert ilyenkor te is telepakolod, meg ők is hoznak. Szóval, ha valamelyikőtöknek kedve lenne átrepülni hozzánk segíteni, akkor bárki szívesen látott vendég:-)
Vasárnap 11-ig alvás volt, majd délután fölmentünk a Chimbulakra, az itteni síterepre. Persze hó még nincs, de már nagyon készülődnek. Mind a 3 szintre ment a sílift, kettőre föl is mentünk, de már így is cidri volt, szóval a harmadik szintet már kihagytuk. Van itt egy hatalmas eredményjelző tábla-féle, lent még a resort-nál, a régi "szép" baráti időkből, olyasmi lehettet, mint a régi Népstadion-beli, de talán nagyobb annál. Mindegy is, a gyártó, Electroimpex, Budapest:-) Szóval volt még egy magyar velünk fönt:-)
Na mostantól kevesebb szöveg lesz, viszont sok kép. Hétfőn természetesen újabb kirándulás volt, de most valami überkeményet akartak. Képzeljétek el, hogy a szokásos 2-3 órát mész föl a hegyekben (gyönyörű volt persze), majd végre valahára megérkezel egy szép fennsíkra, ahol megebédeltünk (hozott cucc, általában nekem magok és szárított gyümölcs). Tervbe volt véve, hogy ma valami keményebbet csinálunk, szóval ebéd után fölmegyünk még magasabbra, majd onnan másik irányba egy hotelba fogunk megérkezni, ahol várnak majd a sofőrök. Akinek nincs kedve hozzá, az elindul arra lefelé, gyönyörű úton és másfél óra múlva (azaz 2-kor) lent is lesznek a hotelban, majd ott bevárják a többieket, akik kb. 3-ra érnek oda a nagy útról. Persze mindenki a nehéz út felé indult el. Mintegy 200 m múlva rám nézett Alanna (Dan barátnője, akik a vacsin is ott voltak), hogy a nagy ló...t, ő megy a könnyebbik úton. Persze nem hagyunk egy hölgyet egyedül sétálni a vad kazah hegyekben, így persze vele tartottam. Nem titok, én sem bántam, hogy a könnyebbik utat választottuk:-) Fantasztikusan szép volt, ez is másfél óra volt persze, de mégsem szenvedtünk. Mi oda is értünk 2-re, na de a többiek! Azért volt még egy kalandunk, már az utolsó 20 percnél járhattunk, amikor egy kis úton sétáltunk a cél felé, mindkét oldalon pedig egy kisebb hegyoldallal, tele fával. Egyszer csak jobb kéz felől, kicsit följebb a hegyoldalon (de csak kb. 2 m magasságban) áll ott egy fekete állat és egyáltalán nem barátságosan néz felénk. Sok ilyet látni arrafelé, de azok inkább tehenek, ez pedig minden kétséget kizáróan egy bika volt. Nézett ránk, fújtatott, bőgött, na meg az első lábával kaparta a földet. Klasszikus kép, arénában cool, de ha nincs nálad semmi fegyver és dög fáradt vagy, akkor sok kedved nincs futni. Szóval egymásra néztünk Alannával, what the f... is that?! Jobbnak láttuk nem közelebb menni, hanem a másik oldalon fölmenni a hegyre és szépen eltűntünk a fák között, majd biztonságos távolban visszatértünk az útra.
Megtaláltuk végül a hotelt is, tipikus kis hegyi hotel, faépület, teljesen barátságos, tiszta. Ittunk bent 2 kávét, tovább beszélgettünk, majd 3 körül kinéztünk, hogy jönnek-e a többiek? Lassacskán 2 csaj megjelent, akik azt mondták, hogy ők sietnek, ezért nem mentek velük, hanem egy rövidebb úton visszajöttek, de a többiek is jönnek egy fél óra múlva. Na, a többiek nem jöttek még egy óra múlva sem. Kb. másfél óra múlva jelentek meg az első fittebb csajok, teljesen kidögölve, némelyik a kezében tartva a tüdejét. De ez még bőven nem az összes nőci volt, a legtöbb valahol lemaradva még messze hátul. Pár sofőr fogta is magát és elindult felmentő seregként összekapkodni a félholt csajokat:-) Na ez annyira nem hiányzott volna, így nem bántuk egyáltalán, hogy hamarabb leléptünk:-)
Nézzünk akkor pár képet is. Mint mindig, most is készítettem egyet a kiinduló pontról, a szokásos házikóval:
Ezen a szinten több élet volt, még birkák is legelgettek:
Ilyesmi volt a látvány az első 100 méter szintkülönbség megtétele után:
Találkoztunk egy nyírfa csoporttal is:
Fenyőkkel is:
És ilyen látképpel le a városra:
Tényleg szép volt az út:
Jártunk sima réteken is:
Az ebéd előtti utolsó szakasz könnyebb volt és persze nagyon szép:
Ebédnél a fennsíkon pedig ilyen táj vett minket körbe. Velmovszki Pistinek mondom, hogy a Winnetou-nak egyes részeit tényleg itt vehették föl:
Aztán innen, mint említettem, mi a könnyebb részt választottuk, tényleg nem volt csúnya ez az út sem:
A bika kaland után a hotel előtti házaknál sokkal kedvesebb állatok fogadtak:-)
És az anyukája:
A civilizáció jele, hogy a házimacska is megjelenik, itt éppen nagy vadászatban az ágakon lapulva valami áldozatra lesve:-)
Ez nagyjából a hét eleje. A tegnap sem volt érdektelen, az utcán valami "fondorlatos kazah csellel" majdnem kiraboltak, de ez hosszú sztori, végülis semmi gáz nem történt, átláttam a bitangokon (ha csak a végén is) és megmentettem a lóvémat. Ma este valami kis party lesz október 23-a tiszteletére a magyar főkonzulátuson, meg vagyunk hívva, majd mesélek róla.
