Gondolom megvan még legtöbbetekben az "igyot sznyeg" kifejezés, a taváris ucsítyelnyica ja dakladiváju vam..., a tramváj, a Krásznaja Plósagy, a Mavzaléj Lényina mellett talán a leginkább megmaradt orosz "tudás" bennünk.

Szóval havazik. És még mennyire! Ez bizonyos szempontból poén és jó, másik szempontból pedig eléggé megnehezíti  a közlekedést. A múlt hét elején még szikrázóan sütött a nap, szerda, vagy csütörtök óta viszont betakarta Almatyt is a hóesés (bár eddig is volt a városban valamennyi hó), ugyanúgy, mint a "híres szólás-mondásban" Moszkvát.

Így ma sem tudok beszámolni fürdőgatyás élményekről, ezért bocs az unalmas sztorikért, de ez van, ti sem hinném, hogy most otthonról sokkal többről be tudnátok számolni nekem, mint a kemény télről. Viszont ez alkalommal több képet fel tudok rakni, a tegnapi kiránduláson készítettem egy párat a kis kazah vidéki téli idillről is. Állítólag most legalább a hó betakarja azt, ami nyáron kíméletlenül látszik, szóval még csalóka is a kép:-)

Nézzünk akkor egy pár fotót, remélem tetszik majd nektek:-)

Ez a Chimbulak alsó pálya, már szombaton készült. Én a héten most szerencsés voltam 3 napot is kint voltam Stevennel és Wez-zel és vettem is egy pár órát Szergejtől. A szombat Krisztié, illetve Szergej is Krisztié szombaton :-)

Ő pedig én lennék a céllövöldés előtt, bár az ebben a hidegben nem nyitott ki. Lehet, hogy útközben befagyna a légpuskagolyó és el sem jutna a kétpálcás Alla Pugacsova poszterig:-)

Ez itt a pálya térképe, tudom, apróbetűs, de ha érdekel, úgyis megerőltetitek egy kicsit magatokat:-)

Most szombaton "vasárnapi" tömeg volt, sajnos néha tényleg bosszantó volt a sorbanállási idő. A képen eléggé jól látszik ez a sor:-) Folyamatosan havazott, az egyik fenti pályán egy kisebb lavina is volt a friss hó miatt, ezért azt  a liftet le is zárták. Így mindenki az egyetlen használható pálya liftjére lett szabadítva. Azért fejenként 6x lejöttünk, szóval nagyon élveztük a dolgot. Egyre többet tanul az ember, így gyakorolni is muszáj.

Ebédelünk. Az eddigi legfinomabb kaját ettük szombaton. Mantit kértem, erről már írtam a kazah konyháról szóló bejegyzésemben. Ez egy kínai-ujgur eredetű étel, tulajdonképpen gőzölt kis sütőtökös-birkahúsos tészta táskák. Valami eszméletlen milyen finom volt. Ettünk már mantit korábban, de ez a szombati mestermunka volt.

Ez már tegnap készült, Karesszal és Terikével elmentünk Ak Bulakra. Azt hiszem látszik, hogy milyen útviszonyok között uatztunk és az út szélén a hó magassága is sokatmondó.

Mint ahogy ez is az, ezen a szakaszon (és a legtöbbön) ilyen jégpáncél volt az úton, szóval az utazósebesség sokszor nem volt több 20-30 km/h-nál. Az útviszonyok egyébként errefelé tényleg borzasztóak, nem csak télen, hanem nyáron is.

Ez a kép természetesen a teherautó miatt készült, nem tudom valaki meg tudná-e mondani a típust? Gaz lenne? Vagy Zil? Vagy valami harmadik?

Vidéki kazah idill budikék kerítéssel és hatalmas hóval.

Ez szintén a kerítés miatt készült, de klasszikus kép a fehérre festett fatörzs is.

Újabb kék őrület. És érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon miért nem egységes az a kerítés? Úgy van összerakva, mint ha én csináltam volna, csak én max. nem is fogok bele, főzni inkább tudok,mint kerítést csinálni, azt hiszem:-)

Újabb darab a gyűjteménybe. A házak hasonlóan vannak összedobálva egyébként. Az Alföldön nem látni ilyeneket a vonatablakból. A kisvárosok vasút mellett épült borzadályos-sufnis udvarai reneszánsz itáliai építészek mesterművei ezekhez képest. Nem kell csodálkozni, ha láttok egy házat, amelyiknek az egyik oldala funérlemez, a másik hullámpala, vagy bádog, a harmadik tapasztott vályog mondjuk és esetleg a negyedik tégla. A padláson tűzfal sokszor nincs, a szél vidáman fújdogál keresztül a tetőn. A legeszegényebb magyar falvakban is látni virágot, sajnos itt nyáron sincs semmi. Ez nyilván nem anyagi kérdés, elég sokszor az autóikra nézni. Azt gondolom, hogy az igénytelenség messziről jöhet, illetve a szovjet múlt sem segített a szépség kultuszának elterjedéséhez.

Mint ahogy erről a házról is a sivárság árulkodik. És ez még a szebbek közül való. Szomorú látvány a kazah vidék, persze a táj, pláne a hegyek gyönyörűek. De ha beérsz egy településre, akkor nagyon elgondolkozol rajta, hogy de jó is, hogy a világnak egy másik tájára születtél.

Ez egy kisvárosba, a Talgarba bevezető út, innen már csak pár kilométer Ak Bulak.

A képen annyira nem látszik, de a városban a főútvonal ezen az utcácskán megy keresztül.

Az utca végén viszont ez a nagyon kis barátságos templom található.

Téli hangulat Ak Bulak felé.

Ez egy másik úton egy útmenti motorolaj árus. Rengeteg ilyet látni, valamiből meg kell élni. Viszont mindenki próbálkozik. A kazah állam azt hiszem óriási erővel rúgná seggen a segélyre berendezkedni kívánókat, ha lenne olyan, hogy segély. Mivel nincsen, ezért valamit mindenki csinál.

Ezek a konténerek is megszokott látvány az út mellett. Általában valamilyen üzlet van berendezve bennük. De sokszor bent látod a házak udvarában őket.

Valószínűleg tegnap tej begyűjtés lehetett. Az emberek szánkón húzták a nagy 25 literes tejes kannákat. Ezeknek az embereknek egy csacsijuk is van minderre.

Az út mentén a stoppolás megszokott látvány. Ez mindenkinek jó, aki szállít annak egy kis extra jövedelem, aki meg el akar jutni valahova, annak nem kell a bizyonytalanul járó tömegközlekedésre várnia. Bent a városban mi is szoktuk használni néha. Nagyon hasznos dolog :-)

Kazah távolsági busz.

Ez már Ak Bulakon, Kazahsztán legújabb és legmodernebb síresortján, a felvonón, azaz oroszul a gondolán.

Itt pedig én lennék, tudom, ez a klasszikus teleszart búvárruha esete a képen, a különbség az, hogy ez síruha:-)

Ez a pálya egy szakasza föntről, a gondolából látva.

A pálya alján Kriszti a fordulókat gyakorolva.

Egyébként tegnap csak egy óráig voltunk fent, utána haza, kis pihi és scrabble. Este pedig még elmentünk vacsorára a konzulátuson dolgozó Jánoshoz és Ludmillához. Terike és Karesz is ott voltak, szeretjük nagyon a társaságukat. Jó hangulat, finom italok és talán még jobb kaják. Felejthetetlen borscsot készített Ludmilla. Marhahússal és disznóhússal, illetve picike kis frissen sütött bucikkal, aminek minden szláv nyelven van valami neve. Lengyelországban a kantinban is adtak valami ilyesmit a borscs mellé. Ez frissen kisütve fenséges volt, kis fokhagyma szósz félébe mártogattuk és úgy ettük a leveshez. Volt még egy olyasmi dolog hozzá, mint az olasz gremolata. A gremolata az tulajdonképpen frissen vágott petrezselyem zöld, fokhagyma és citromhéj keveréke és imádják vele megszórni a kajájukat, legalábbis egyes kajákat. Ez pedig szintén petrezselyemből és fokhagymából, illetve összevágott kaporlevélből állt. Ebből tettünk a levesre is és a második fogásra is, ami egy sajtos, besameles, brokkolis-kelbimbós sonkás csirkemell volt (az ilyen besamelles zöldséges tepsiben sütött dolgokat hívják asszem "csőben sütöttnek" otthon) krumplipürével. Desszertnek pedig valami finom málnás túrótorta-féleség. Szóval abszolút szép befejezése a hétnek:-) Gyanítom, hogy a hét valahogy így fog eltelni, mint a mostani, de azért igyekszem majd beszámolni érdekesebb dolgokról is :-)