Már régen beszéltünk róla Andrejjel (a sofőrünkkel) hogy fölmegyünk a hegyekbe tiszta forrásvízért. Régóta nem volt arra, engem is érdekel minden új dolog, úgyhogy ma jött el ennek a napja. A csapvíz egyébként iható, de elég klóros, úgyhogy mi nemigen isszuk, főzni is inkább azt a vizet használjuk, amit lent szoktunk venni a kis Selyemút ABC-ben, ami a házunkban található. Általában 2-3 féle víz kapható 6 l-es kiszerelésben, ezek közül a kedvencem a Szerebrjanaja. 159 tengébe kerül 6 liter, azaz kb. 200 Ft-ba. Inni, főzni vele, kitűnő.Persze vannak kisebb kiszerelésben is vizek, még Evian is, de azért annyira nem vagyunk kényesek, hogy Evian-nal főzzünk. Ja és nem csak kényesek, hanem hülyék sem:-)
A forrásvíz persze más. Na meg nagyon helyi dolog onnan hozni a vizet, akkor meg pláne miért ne? Nem turisták vagyunk itt, csináljunk helyi dolgokat:-)
Az egyik kirándulásunk egyébként pontosan innen indult, ez a múlt heti volt, aminek a végén majdnem megbírkóztunk egy bikával is, ha emlékeztek.A víznyerés lehetősége nem éppen bizalomgerjesztő, de az ilyen dolgokat megszokja az ember itt. A szovjet időkben azért Andrej elmondása szerint nem gumicső és mosdókagyló volt iderakva:
Még az hagyján is, de az embereket úgy tűnik nem zavarja, ha szanaszét szórják a nem kívánt műanyag palackjaikat.
Ez a ház pedig itt található, rögtön a kút felett, a patak másik oldalán. Nagyon sok ember csak ilyen tákolmányban él vidéken, de a kedvenc szín itt is ugyanaz, mint bent a városban:
Ez pedig az autó, amely Andrejé és ezzel furikáz minket mindenfelé:
Ő pedig a sokat emlegetett Andrej, aki már nem csak a sofőrünk, hanem jó haver is és a képhez is jól pózol:-):
Hazafelé jövet pár képet készítettem az autóból. Ez pl. az fitness klub, amelyet az első bejegyzésemben említettem meg, valami 40-50 000 dollár éves klubtagságival:
Ez a busz előttünk még hagyján, bár ez a Daewoo is a 80-as években élhette fénykorát, de vannak ennél sokkal rosszabbak és régibbek is, szóval nem csoda, ha ilyen szmogos a város:
Itt pedig az tetszett, hogy a rendelőintézetből az éppen unatkozó nővérkék ki lettek küldve száraz leveleket söprögetni:
A Dostyk-nak ez a része egész világvárosias benyomást kelt:
Holnap este egy maláj vacsorára megyünk egy szálloda éttermébe. Már alig várom, hogy egyek valami igazán különlegeset, fűszereset. Ha lesz rá alkalmam, készítek képeket, talán valami műsor is lesz a vendégeknek. Még így akár abból is lehet majd egy jó kis bejegyzés.Addig pedig mindenkinek pussz, ölelés!