Nem fogok senkit sem meglepni, nem tudok napozós-tengerpartos sztorikról beszámolni, de az igazság az, hogy most ezt a szép telet sem bánjuk. Valóban, ilyen tejszínhabos hegyek illegetik magukat nekünk bármikor kirándulunk, vagy snowboardozunk egyet:

Múlt héten egyébként csak pénteken tudtam egy kicsit "csúszni", mert a használt snowboardon, amit vettem, volt egy kis javítani való és a ragasztás csak péntekre kötött meg rendesen.

Azért telnek a hétköznapok is szépen snowboardozás nélkül is. Múlt héten pl. találkoztam egy litván haverral, akivel még Budapesten ismertük meg egymást. Ők lennének a Mood-nak a baltikumi "viszonteladói", így jártak nálunk még valamikor júliusban egy pár napos tréningen. Én pedig 2 este is voltam velük itt-ott, jól össze is haverkodtunk. Egy hete írt kb. a Facebook-on, hogy úgy alakultak a dolgai, hogy most ő is itt van Almatyban, találkozzunk. Nekem sem kellett kétszer mondani, megörültem nagyon neki, csütörtökön este pedig össze is futottunk. Valószínűleg itt lesz akár egy évig is, de ha úgy alakul, akkor még akár tovább is. Veletek is szívesen találkozom, ha eljöttök, ha nem tömegével egyszerre, akkor még szállásgondotok sem lenne:-)

De tudunk hamarabb is találkozni, páran már tudjátok, hogy február 25-március 12-ig otthon leszünk. Igyekszünk a legtöbbetekkel találkozni, ismert hogy én is több "klubnak" is a tagja vagyok, így szeretném mindenhol kifejezni az irántatok érzett tiszteletemet és hűségemet:-) A találkák, teazsúrok és kései klubtalálkozók időpontjairól majd az illetékes képviselőkkel egyeztetek.

Visszatérve a jelenhez, a hét első felén könnyen át tudtam suhanni, igazából pénteken kezdődik itt minden. Újkeletű ausztrál haverral (sajnos szombaton már haza is utazik) Wes-zel "ugrottunk" föl a Chimbulakra pénteken, de sajnos nem tudtam már az oktatót igénybe venni, így egyedül bohóckodtam, mindenesetre töretlenül élvezem. Este folytatódott az "ausztrál nap", igaz másokkal, a már sokszor említett Alannával és Daniel-lel. Egyik kedvenc helyünkre a Namaste indiai étterembe mentünk vacsorázni, néha az ember iszonyatosan meg tudja az indiai kajákat kívánni. Ez valószínűleg a csípős íz addiktív hatása miatt van, de az indiai koszt nem csípősen is fejedelmi, legalábbis annak kéne lennie, ha esetleg nem az, akkor nagyon rossz helyen járunk.

Szombaton eljött Kriszti ideje is, du. 2 órára kaptunk Szergejtől, az oktatótól időpontot. Ismert okokból ő a hétközi sportolásból kimarad, így ilyenkor igyekezzük behozni azokat a napokat. Terikével és Karesszel mentünk föl, akiket decemberi sztorikból ismertek még. Gyönyörű napos időnk volt, ilyenkor szinte egy pólóban lehet fönt lenni, nagyon jó kaja, fantasztikus hangulat, legalábbis ami ezeket a napos időket jellemzi. Kriszti már egészen jól halad, nagyon élvezi a dolgot, igaz, mintha kezdene párducmintás lenni a bőre:-)

Este ismételten nem unatkoztunk, Kriszti szervezett be egy új ismerősével egy kis poharazgatós-beszélgetős estét. Szóval két brit sráccal, és egy eredetileg zimbabweivel telt el a szombat további része, nagyon jó társaságban:-) Ugyan kicsit nehezen találtuk meg egymást, miután Kriszti és Matt, a nagy városismerők, egy beszélgetés után "rájöttek", hogy nem csak egy házban, hanem egy lépcsőházban is lakunk. Na ebből maximum a ház és a lépcsőház volt igaz, csak az "ugyanaz" nem stimmelt:-) Szóval emiatt találtuk meg egymást kicsit nehezen, de azért vannak a környéket jobban ismerők, hogy segítsünk az ilyen eseteken:-)

Másnap, azaz tegnap Steven-nel (róla is többször volt már szó) beszéltünk meg egy snowbordozós kirándulást a Chimbulakra. A múlt vasárnapot egy az egyben lekopiztuk, azaz megpróbáltunk feljutni, de szinte méterre ugyanazon a helyen visszafordulásra kényszerültünk, megtelt a parkoló, vissza mindenkinek. De ha már beöltöztünk és elterveztük a kirándulást, akkor nem fogjuk négy fal között tölteni a vasárnapunkat. Van egy Tabagán nevű síközpont is, azt választottuk ki, mert az van igazából Almatyhoz a legközelebb. Az út melletti feliratok és irányt jelző táblák azonban elmaradnak az Európában megszokottól, így sajnos nem találtuk meg Tabagánt. Viszont a közép-nyugat-afrikai átlagnál mégiscsak fejlettebb az utak kitáblázása errefelé, így a múlt hétvégi Ak Bulakra könnyedén eljutottunk, ezért ott töltöttük el a tegnapot.

Nem is bántuk meg, gyönyörű napsütéses időnk volt ismét. Itt egészen más a pálya, sokkal hektikusabb, hol nagyon lejt, hol meg alig tudsz elindulni. Chimbulak ilyen szempontból szerintem sokkal jobb. Viszont itt meg minden vadi új, csillog-villog a tisztaságtól és az alig használtságtól, szóval nem olyan rossz összességében. Ami nem megy itt sem és általában az egész országban küszködnek vele, az az éttermi kiszolgálás. Erről is nagyon sokat írtam már korábban. Eszméletlen dolgokat bírnak művelni és azt hiszem, hogy a baj az, hogy nincsenek is vele tisztában. A legjellemzőbb hibák olyanok, mint pl. kérsz két kávét és 10 perces időintervallum van a két kávé kihozatala között. Láttam már pincérnőt 8 sört úgy kihozni, hogy négyszer fordult vele, ahelyett, hogy egy tálcára fölrakta volna őket. Múlt héten Ak Bulakon a srác kihozta a két levessel, illetve előétellel együtt a főételt is. Kint ültünk a szabadban, így gondolhatjátok, hogy mennyi ideig volt a főételünk meleg. Villát persze nem hozott, arra is várni kellett. A teához nem hozott cukrot, citromot, vagy tejet (pedig ugyanígy isszák, vagy ezzel, vagy azzal), én mentem szerezni valahonnan. Nagyon-nagyon szétszórtak, nincs rendszer az egészben, pedig egy étteremben ennél nincs talán semmi fontosabb. Valószínűleg trénelni kéne őket egy kicsit:-)

Most teljesen rosszul hozták ki a kajákat, összekevertek mindent, pedig már megtanultuk, hogy el kell velük ismételtetni a rendelést, szóval így is tettünk. És ez nem nyelvi probléma, mert oroszul rendelünk, és azért az már nagyjából megy ezen a nyelven. Kriszti kért egy salit és egy plovot, én egy levest és egy plovot. Pár perc késéssel megjött Steven, őtőle egy másik csaj vette fel a rendelést. Kért egy másik fajta levest, egy saslikot és sültkrumplit. Először kijött a sali, amit hárman elcsipegettünk, majd kijött mindkettőnknek ugyanaz a leves. Az, amit én kértem. Steven azt gondolta, hogy ez biztos ugyanaz a leves, amit ő is rendelt, így megette. Közben kijött Kriszti főétele is. Illetve egy sültkrumpli is, aminek a saslikkal kellett volna jönnie. Miután megettük a levest, jött a másik csaj 3 tányérral, hogy akkor mindjárt hozza a 3 saslikot. Nyet!!! Egy saslikot kértünk, én a plovomra várok, Kriszti pedig már ette az övét. Majd egy pár perc múlva odalibbent Steven eredetileg kért levesével és tudomást sem véve az általuk okozott kavalkádról, gyorsan lerakta, mintha legalább annak örülne, hogy kihozott valami kaját. Gyévuska, gyévuska, kiabáltuk utána, hát mégis hogy gondolja, hogy egy ember majd két levest fog enni? Valami itt nagyon el lett szúrva. Hívtuk az "eredeti" gyévuskát, hogy nézzük meg még egyszer ezt a rendelést. Elővett valami 30 cetlit, amiből próbálta kibogarazni a miénket. Miután megtalálta, újra kellett írni az egészet, mert össze-vissza írta fel a dolgokat. Végülis megjött aztán Steven saslikja is, meg az én plovom is. Majd kértünk még egy kanna fekete teát, erre kihozott egy zöldet. Láttam, hogy a tálcáján van egy másik, az fekete volt, tehát simán összekeverte őket. Szóltam, hogy cseréljük ki, mert a másik csapat meg nem biztos, hogy örülne a feketének. Szóval megoldódott azért a probléma, de ő csak mosolygott az egészen. Kisebb poénok még a tegnapi ebédnél, hogy kólához elfelejtettek poharat hozni (1 literes kóla hármónknak, szóval nem is 3 kicsi üveg, amiből mondjuk meg is tudod inni), majd hoztak 3 csészét hozzá, percek múlva lett kicserélve üvegpohárra. 3 teáscsészéhez 1 kiskanalat hoztak, vagy legalábbis elvittek kettőt, így a végén egy kanállal kavargattuk hárman a teáinkat. Nem teszik le a poharakat és az italokat mindenki elé, hanem egy valaki elé lerakják, majd gyorsan elszaladnak, nehogy valami konfliktus legyen, szóval jellemzően mindig megy az osztozkodás az asztalnál. Talán tényleg kéne egy céget csinálni ezeket tréningelni:-)

Na ezután a sok szerencsétlenkedős sztori után jöjjön egy pár kép. Itt Krisztikém profi szerkóban és sapiban: