Már korábban is gondoltam, hogy egyszer írnom kéne a városban szinte minden nap futószalagszerűen történő esküvőkről. Olyan érzése van az embernek itt, mintha csak fiatalok élnének az országban és különös szórakozásuk, hogy állandóan házasodnak:-) Komolyan mondom, még egy szerdai napon is több házasuló párt látni a parkokban fényképezkedni, vagy éppen a hosszú fehér limuzinokból ki- beszállni.Természetesen a péntek és a szombat a legnépszerűbb napok, de a vasárnap sincs nagyon lemaradva mögöttük. Ma elsétáltunk délután a Panfilov parkba Krisztivel és megint belefutottunk vagy 5-6 ünneplő társaságba. Ebben a már sokszor megénekelt templomban kötnek legtöbben házasságot, valaki csak a fényképek kedvéért jön ide.
Mint a képen látszik, a városban leesett hó jó része mára elolvadt, köszönhetően a napok óta tartós 10 fok körüli hőmérsékleteknek.Holnap persze lesznek újabb havas képek, ugyanis kirándulós nap lesz ismét. A legutolsó jelentkezésem óta persze több egyéb minden is történt, pár mondatot ezekre is szánok.
Múltkor kimaradt, hogy kutyaszitteltünk vagy 5 napig:-) Nálunk vendégeskedett a már ismert kis csivava kutya, Kiki. Kedden este voltak itt nálunk a gazdiék, akkor vitték el csak. Az az igazság, hogy annyira megszoktuk a jelenlétét, hogy kifejezetten hiányzott egy pár napig, miután elment. Tegnap ismét láttuk, úgy tűnt, hogy örül nekünk nagyon, persze általában örül az embereknek:-)
Jómagam nagyon vártam a pénteket, mert mint korábban említettem, egy indiai vacsorára mentünk. Hétközben igyekszem vigyázni a súlyomra, illetve a leadott kilókat nem szeretném nagyon visszaszedni . Tegnap házavató bulin voltunk, ma pedig a várva várt jótékonysági bazárba mentünk, ahová én is sütöttem egy tortát, na meg pár kis karácsonyi diós sütit. Sajnos ezekről nem készült kép, sem a vacsoráról, sem a bazárról, sem a kajákról. Meg is beszéltük Krisztivel, hogy ki lesz mindig az ajtóra belülre írva, hogy "fényképezőgép", akkor biztosan nem marad itthon.
Visszatérve az indiai estre, kb. 10-ig voltunk ott, szinte mindenkit ismertünk, nagyon jó kis buli volt. Nem volt túl sok féle kaja, de ami a tányéromra került, mind nagyon király volt. A korlátlan ital is benne volt a kb. 1200 Ft-os jegyben, szóval igazán nem volt okunk panaszra:-) Később még egy karaoke bárba is elmentünk, ahol Krisztinek vagy 10 kollégája szórakozott. Számomra érdekes volt a hely, nem járok karaoke bárokba, nem az én műfajom, így lehet, hogy otthon is akad ilyen. Na persze, minden valamirevaló lakótelepi diszkó csinál szombat esténként karaoke partyt, hogy az önjelölt megasztárok elnyávogják a kedvenc Republic-, vagy ki tudja milyen slágerüket. Ez a hely amolyan japánosnak tűnt, a folyosóról balra-, jobbra nyíló ajtók egy-egy kis különterembe vezettek, ahol minden társaság élvezhette a saját műsorát. Szóval elég hely egy nagy asztal körül vagy 15 embernek, ott a karaoke gép, vagy ezer zeneszámmal, azt választasz magadnak, amit akarsz. Természetesen a pincér gondoskodott az egyéb szórakozásról is.
A nap folyamán korábban egyébként megsütöttem a jótékonysági bazárnak szánt csoki-eper tortámat is, egész szép lett. Nem tudom, hogy végül milyen volt, mert természetesen valaki más vette meg, remélem örömét lelte benne. Ugyanígy a kis diós sütik is hamar elkeltek:-) A péntek estére visszatérve, kicsit hosszúra sikeredett, így szombaton amolyan easy napunk volt. De pl. fölfedeztük, hogy a környékünkön található önkiszolgáló étterem (amely egy lánc tagja, a Kaganaté egyébként) milyen olcsó áron, milyen finom kajákat árul.Szóval ha majd megint megkívánok egy kis finom forró Szoljanka levest, akkor tudom is, hogy hová menjek. Még anno az NDK-ban 1987-ben ettem ukrán szoljankát több étteremben, meg is szerettem akkor, de nem ettem azóta sem. Most itt a remek lehetőség, akár minden nap meg tudnám enni. Savanykás ízű leves egyébként, a paradicsomtól és a citromtól lesz savanyú, van benne még sok-sok füstölt hús pici kockákra vágva, savanyú uborka és krumpli szintén kockákban, pár szem fekete oliva bogyó, kapor és a végén még beleraknak egy kanál tejfölt is. Nyamm:-) 
Az előző napok sütős projektjein felbuzdulva szombaton is sütöttem még egy doboznyi sajtos rudat, amit Kiki gazdáinak a házavató bulijára vittünk el. Persze volt ott sok kaja, de nem bántuk meg, mert ez is rákerült ott az asztalra és úgy tűnt, hogy sikere volt:-) Éjfél felé azért már itthon voltunk, a péntek este után annyira nem kívántuk a hosszú éjszakát.
A mai napot is nagyon vártuk már, az említett bazár miatt. Szóval ez egy évente megrendezésre kerülő bazár, ahol a bevétel jótékony célokra lesz elköltve, pontosan nem tudom, hogy mire. Sajnos elég sok itt az árvaház és mint a korábbi bejegyzéseimben említettem, az öregek is elég elhanyagoltak, szóval van hová tenni a pénzt. Lehet itt kapni használt könyveket, DVD-ket, CD-ket, tortákat, nyakkendőket, festményeket, mindent komolyan. Sok helyen amolyan "lucky dip" jelleggel, szóval vettél mondjuk 4 jegyet 1000 tengéért és kihúzhattad őket egy dobozból. Én pl. 4 jegyből 2 nyerőt húztam, de abból az egyik egy doboz volt 20 tábla csokival (egy ilyet Kriszti is nyert), és egy nem igazán szép nyaklánc. Nem baj, fő, hogy élveztük, Kriszti pedig beviszi a céghez a lányoknak a sok csokit, valamelyikőjüknek meg lehet, hogy a nyaklánc is tetszeni fog:-)
Emellett ott volt még sok konzulátus is a saját kajáival, esetleg piáival is. Így volt ez a magyar konzulátussal is, ettünk is finom mákos kiflit és gulyást is náluk. Persze vettünk egy üveg Unicumot is:-) De volt náluk kazahul Petőfi kötet és oroszul Kertész Imre Sorstalansága is. Ez utóbbiból szintén vettünk egy példányt, hátha jó lesz majd itt valami helyi ismerősnek, barátnak ajándékba. Úgy tűnt egyébként a végére, hogy igencsak eladtak mindent:-) Ja, vettünk még isteni finom szamózákat is a maláj standon, de Kriszti egy brownie-ba is belezúgott az amerikaiaknál:-) Szóval nagyon jól éreztük magunkat, és persze a sütijeink gyors elkelésének is úgyszintén, na meg beadtunk még egy gyerek rajzszettet is, az is eltűnt hamar.
A délutánt egy kis sétának és pihinek szántuk volna, ez utóbbi viszont elmaradt, mert a séta hosszabbra sikeredett, mint gondoltuk. Most nem felejtettem el a fényképezőgépet, így veletek is meg tudjuk osztani a délutáni esküvőkről készülteket. Mint említettem, a Panfilov parkba nagyon szeretnek járni a fiatalok, ott is a második világháborús hősök emlékművénél fényképezkednek leginkább, na meg a nagyon szép templomnál is, legalábbis az oroszok. Ez egy tipikus kép, azt látni, hogy mindenki a lobogó láng és a nagy szoborcsoport előtt szeretné megörökíttetni magát a párjával, ezért hajlandóak még a sorban állásra is:-)
Ő egy szép kazah menyasszonyi ruhát öltött:
Nekünk az is tetszett, hogy ide kirendelik a pezsgőt és fotózáskor is koccintanak.
Ez az arc pedig azzal keres, hogy fehér galambokat árul a pároknak, a vőlegény és a menyasszony a kezükbe vesznek egyet-egyet, amiket egy fotó kedvéért fölreppentenek a levegőbe:
A galambokról lemaradtam, de a mozdulat látszik:-)
De más is bizniszel ilyenkor, ezek a nénik pl valamilyen fánkszerű, olajban sütött dolgot árulnak, amelyből vesznek is, szívja a pezsgőt meg a vodkát gondolom rendesen:-)
Azért a rend őre itt is vigyáz mindenre:
Itt pedig Kriszti a szép templom előtt, gondoltam először, hogy poénból beállíttatom a család közé, hogy ott mosolyogjon, lehet, hogy fel sem tűnt volna nekik. :-)
Lesz majd miről írni gondolom a jövő héten is. Készülök egy focis bejegyzéssel, de holnap remélhetőleg megint lesznek szép képek a hegyekből, plussz a hétvégén Mikulás leszek (egyelőre még be kell öltözzek hozzá, tehát a negyedik életszakasz, amikor már úgy is nézünk ki, még hátra van:-))
