Először is köszi a sok látogatást a blogoldalon, örülök neki, hogy ennyien olvassátok a bejegyzéseimet. Most még tart a lendület és hátha tényleg szórakoztat is benneteket, a másik pedig amiért jó folytatni, az az, hogy kettőnknek megmarad mint napló.
Néhányan biztosan kíváncsiak vagytok rá, hogy mit lehet itt esténként csinálni, különösen, ha eljön a péntek. Mit csinálnak ezek a Pálfiék vajon? Ülnek a sötét jurtájukban és jakvajas teát szürcsölgetnek és mormotahúst rágcsálnak mellé?
Igen, ezt is szoktuk csinálni, de azért más szórakozási lehetőség is adódik:-) Ez egy kb. 1,2 milliós város, szórakozás szempontjából azért nem egy London, de azért unatkozni sem kell.
Tegnap este találkoztunk egy kedves párral, velük vacsoráztunk a China Café-ban. Árpi barátom unokatestvéréről és párjáról van szó, ők már majdnem 3 éve itt élnek és dolgoznak. Végigkajáltuk a fél étlapot és rengeteget beszélgettünk, mindenkinek volt bőven mondanivalója:-) A kaja egyébként tényleg első osztályú volt és kb. budapesti árakkal. A helyzet tényleg az, hogy a szórakozás, azaz jelen esetben egy vacsora, vagy az italok azért valamivel drágábbak, mint otthon. Szóval megismertünk egy újabb kellemes helyet, biztos, hogy vissza fogunk térni még ide.
Vacsora után továbbálltunk a Guns ’n’ Roses pub-ba, amely a Hotel Kazahsztán alján található. A hotelt képen már bemutattam, pontosan úgy néz ki, mint amelyet elvárnál egy, még a Szovjetunióban 1970-ben épült szállodától. Egyébként Kazahsztán második legmagasabb épülete, 129,8 m. Az első az Astana torony, a fővárosban, Astanában található. Biztosan elutazom, vagy elutazunk oda valamikor, lesz kép róla:-)
A pubban Kriszti kollégái közül páran szórakoztak, tudtuk, hogy ott vannak, ezért csatlakoztunk hozzájuk. Guns & Roses Pub még Aktauban és Atyrauban található, mindkét város a Kaszpi-tenger partján fekszik.
A pub így néz ki, nem ennyien voltak:-) de én nem készítettem róla képet, csak illusztrációként teszem föl:-)
Tipikusan egy expat-, illetve üzletember pub, pontosan olyan ez is, ahogy elképzelnél egy ilyet. Rengeteg angol, illetve angol fejű férfi, emellett sok-sok csinos helyi lány, akik valószínűleg nem a 800 forintos legolcsóbb sörért járnak oda:-)
Még azon is szórakoztunk Krisztivel, hogy az itt este 10 óra Angliában még délután 5, úgyhogy a legtöbb angol kezében ott volt a BlackBerry, és küldözgették haza az irodába az e-maileket, illetve olvasták a bejövőket:-)
Élő zene szórakoztatott bennünket, meg kell hagyni, hogy nagyon jó zenekar volt, tényleg jól játszottak. Nekem a kedvencem a gitáros volt, képzeljetek el egy ázsiai, kazah fejet, 70-es évekbeli frizurával, mondjuk egy Mick Jagger-ével. Nekik mondjuk 5x annyi hajuk van, mint nekünk, úgyhogy elképzelhetitek a látványt:-)
Innen hazafelé kellett volna vegyük az irányt (10 perc gyalog), mert megbeszéltük Steve-vel és Dorottyával, hogy másnap reggel csatlakozunk hozzájuk egy szép túrához, fölmegyünk a Nagy Almaty-tóhoz, többek között ezért a látványért:
Ehelyett Kriszti kollégája és a párja (meleg fiú pár) rábeszéltek, hogy ugorjunk föl hozzájuk, majd együtt elmegyünk még „valahova”. Kriszti volt már fönt náluk, eszméletlen szép lakásban laknak, így én is kíváncsi voltam rá. A megbeszélt időre jött Viktor, a pár sofőrje, aki hazaröpített minket az autóján.
Hát igen, a mi lakásunk sem semmi, de ez konkrétan egy orosz felsőkategóriás luxusépület (az oroszok tényleg nem aprózzák el, ha van rá pénz, elég ha a moszkvai metróra gondoltok), a lakás nem kevésbé az.
Emellett még ami nagyon megmaradt bennem, az a kiskutyájuk, Kiki. Nála viccesebb ebet nemigen láttam még életemben:-) Egy 5 hónapos csivava kölyök, annyi energiával, amennyit Szemipalatyinszk összes reaktora termel egy év alatt. Én nem sokra tartottam korábban ezeket a miniatűr ebeket, de ezen halálra szórakoztam magam, Kriszti nem kevésbé. Kislány kutya, így egy rózsaszín bébi járóka az otthona, azon belül van még neki egy ici-pici kis odúja. Eszméletlenül okos már 5 hónapos létére is, mindenre hallgat és szófogadó, a kaját is csak akkor érinti meg, ha megkapja rá az engedélyt. Emellett aztán egy energiagolyó, össze-vissza rohangál, föl az ágyra, föl a nyakadba, le onnan, majd át a másiknak a nyakába, stb. És mindez akkora, mint mondjuk a két öklöd összetéve:-)
A két fiú szépen kiöltözött, az egyik egy bőr! skót szoknyába, majd elmentünk velük Almaty egyetlen meleg bárjába. Nem vagyunk éppen törzsvendégek otthon sem az ilyen helyeken, de mindenképpen szórakoztatónak találtuk az egészet. Különösen a kazah transzvesztita előadók nyűgöztek le. Szóval nem elég, hogy női ruhában nőként viselkednek, hanem mindehhez még hozzájön ez az elég karakteres kazah arc. Kriszti kedvence az volt, aki Tina Turnerként a Simply the best-re tipegett föl-le az aranyszínű magas sarkú cipőjében:-)
Hát itt fejeződött be az este, nagyon jól szórakoztunk, 4 volt mire hazaértünk, úgyhogy nem csodálkozhattok rajta, ha lemondtuk a mai kirándulást:-) Kizártnak tartom, hogy ne néznénk meg ezt a gyönyörű tavat az elkövetkező egy év alatt.
Így ma egy lazy day-ünk volt, majdnem délben keltünk, úgyhogy a reggelit megspóroltuk:-) Egy kép a mai ebédünkről, csak hogy lássátok, nem kell birkafejet enni kizárólag, ha itt él az ember. Szóval egy finom meleg csirkesaláta paradicsommal, paprikával, lilakáposztával, békési kolbásszal, korianderrel, olíva olajjal és citromlével:
Délután elmentünk egy kis bevásárlást végezni a Ramstore-ban, nekem egyelőre ez a kedvenc üzletem. Útközben készítettem lopva ezt a képet, csak azért, mert elég tipikus képe a kazah utcáknak, rendőr úton-útfélen, bár engem eddig még békén hagytak, általában az autósokat cseszegetik. 
Szóval a Ramstore egy bevásárlóközpont igazából, amelynek van egy nagy hypermarkete is. Ez maga a shopping center kívülről:
Ez pedig egy kép belülről:
A hypermarket olyan választékkal rendelkezik, amelyet otthon sem találni szinte. Török üzletlánc egyébként, úgyhogy rengeteg török finomságot tudunk vásárolni, emellett természetesen megvannak a hazai kazah és orosz termékek is, sőt valamekkora koreai kisebbség is él az országban, így az étkezési kultúrára is nagyon pozitívan hatnak a koreai szokások. Savanyúságok, saláták és fantasztikus minőségű sushik (ok, ez japán), sokkal olcsóbban, mint mondjuk otthon. Rengeteg féle füstölt hal, édességek, gyönyörű húsok, minden amit el tudtok képzelni.
És hát íme a mai kedvencek, amit nem szabad kihagyni ha a világ ezen táján jár az ember:
Igen, a kumisz, meg is kóstoltam mindkettőt, a lovat és a tevét is. Kriszti csak megszagolni merte:-) Erjesztett tejről beszélünk, végül is a kefir és a joghurt is az, mindkettőt imádom, akkor mi lehet a baj? Nekem a tevekumisz jobban ízlett, ez hófehér, sűrűbb is egy picit és kifejezetten egy erős kefir ízhez tudnám hasonlítani. A lókumisz színe ici-picit opálosabb és hígabbnak tűnik a másiknál. Finom ez is egyébként. Ennek az alkoholtartalma 3%-os, olyasmi mint egy nagyon gyenge sör, szóval sokat meg kell belőle inni, hogy jól érezd magad. Azért a sör ebből a szempontból mindenképpen jobb, könnyebben megiszik az ember belőle 2-3 litert, mint kumiszból:-)
Vásároltam is egy litert, most itt figyel a hűtőben. Volt egy másik féle is, nem igazán láttam a különbséget, csak azt, hogy azt félliteres kiszerelésben árulták. Az eladólány, aki a kóstolót adta, kicsit beszélt angolul, így próbálkoztam a kérdéssel, hogy mi a különbség a kettő között? Nagyon nem értettem, mert pont a lényeget mondta oroszul. Szóval csak azt hajtogatta, hogy ez friss, de a másik is az, de nem egyforma mégse, stb. stb. Végül kiderült a legfontosabb, hogy az, amit kóstoltam, az finomabb, azt vegyem meg, az kazah, ez a másik meg kirgiz. Ja, mondom, hát kirgiz szart nem veszünk, jóhogy a kazah tevetej a finomabb:-)
Itthon később aztán szépen el is telt az este,finom kajával, plusszban nekem egy üveg ilyennel:-) :
Krisztikém pedig szintén ilyen jól érezte magát, gin-tonic és Pringles, szóval egy nyugis kis szombat este kerekedett belőle:
Krisztiről még egy kép, főleg a szüleinek, hogy vidám, jól érzi magát a bőrében:-)
Mára ennyi, holnap azért csinálunk valami érdekeset is, este pedig vacsorameghívásunk van, majd mesélek arról is.
Most jó éjszakát Nektek!
