Bocs a picit hosszabb szünetért, ezért mindennél forróbb üdvözletünket küldjük Thaiföldről! Természetesen lehetett volna már föltenni újabb bejegyzést, hogy szórakoztassunk benneteket, de nem is volt eddig mindenütt elérhető WIFI, a másik pedig az, hogy hosszabb időt is vesz igénybe és inkább más elfoglaltságokat élvezgettünk:-) Percekkel ezelőtt készített Kriszti rólam egy képet, most ezt csinálom éppen. Koh Chang, White Sand Beach, Tantawan Resort bárja, görögdinnye shake és egy boldog ember:-)
Sok-sok kalandban már volt részünk eddig is, pedig igazából még csak négy (ma már 5, tegnap kezdtem írni a blogot) itt alvás történt. Szerdán reggel indultunk, este persze Bangkokban töltöttük az időt, másnap Ayuthaya, a régi főváros 3. osztályú vonattal (80 km 15 bahtért, azaz kb. 75 Ft-ért:-) ), péntek délelőtt a kazah nagykövetségnél és Kriszti bankjánál, szombat utazás Bangkokból Koh Changra egy Dél-Kelet thaiföldi szigetre, közel Kambodzsához, ma vasárnap pedig elefánt túra az erdőben és együtt fürdés Khaamival, az elefánttal egy dzsungel-beli kis tavacskában. Este pedig tintahal horgászat, más jelentkező nem volt, de ezek képesek voltak kettőnkért is kimenni a tengerre 6-11-ig:-)Mit mondjak, talán több kép készült eddig itt, mint Kaziban 3 hónap alatt:-)
Hol is kezdeném máshol, ha nem az elején, az utazással. Olyan sokkoló kezdés volt, hogy Kriszti még a gépen írt egy bejegyzést róla. Nem teszem még föl, mert csak a kellemes élményeket akarjuk most megosztani veletek. Na nem kell megijedni, semmi komoly vész nem volt, csak valami hihetetlen bénázás. Azt a címet is gondoltuk ki hozzá, hogy „ Ha szeretnél egyet bénázni, de valamiért nem megy, szólj egy kazahnak, ő örömmel fog neked segíteni!” Nem szeretném cseszegetni túl sokat őket, de ez túl sok volt. Thaiföldön pl. a lepukkantságnak még nagyobb fokával találkozni, mint Kaziban, mégsem jut az embernek eszébe, hogy erre bármilyen negatív megjegyzést tegyen. Kazit is megszoktuk már, a legtöbb dolog föl sem tűnik, sőt mindent igyekszünk pozitívan látni. Örülünk egy jó étteremnek, a hóesésnek, a szép hegyeknek, egy-egy kedves embernek, de van amitől 3 hónap múlva is besokalsz. Ez az indulásunk volt az Air Astanával. Csak annyit ízelítőül, hogy mit szólnátok ahhoz, ha nem oda kapnátok jegyet, ahová foglaltatok és az ezután kapott új helyeden is ülnek? Persze mással is megtörténik a gépen ugyanez és mivel nem a megoldást keresik először, hanem a probléma forrását és a hibázókat, így 2 órás késéssel indulunk. Persze a közel 7 órás repülőutat nem egymás mellett töltjük a gépen, mivel amit csak lehetett, mindent elcsesztek a jegyünkkel. Ez az ízelítő, ha hazaértünk, akkor föltesszük Kriszti írását, az első reakciókat, igazából mire elkezdte írni, már mindketten a mosolygós oldalát láttuk a dolognak.
Szóval indulás. Ilyen időben szálltunk föl, hóesés, kb. mínusz 10 fok a reptéren.
A jegyeket még utoljára nem a gépen, hanem természetesen ügyes szervezéssel, a lépcső alján ellenőrzik, hogy mindenképpen fagyjon meg még mindenki, akinek addig nem sikerült. Ja és ebben az időben nem akadt egy folyosó sem, busszal kellett kivinni a cidriben az embereket a géphez. Mindezek után amikor csak tornyosultak a problémák, fönt 2 órán keresztül nyitva hagyták az ajtót, mivel a sok okos hivatalosság ott ácsorgott, próbálva megfejteni a problémát. Az ajtó körül ülők perceken belül lincselni szerettek volna, hogy ez végül mégsem történt meg, már nem is tudom, mi volt az oka?
A repülőút egyébként teljesen OK-s volt, sokat nem lehetett látni, végig felhők fölött repültünk, amikor pedig eltűnt alólunk a felhő, akkor sem láttam semmit, mert pont a szárny fölött ültem, szóval nincs élménybeszámoló :-)
A késésből sikerült elég sokat behoznunk, így csak olyan másfél óra hátránnyal érkeztünk meg Bangkokba. Ma már Bangkok népszerű úti cél, pontosan tudjuk és értjük, hogy miért, ezért nem is tudom, hogy mi az, ami nem untat benneteket? Azért többen vagytok olyanok, akik még nem jártatok ott, mint aki igen, így ami eszembe jut, leírom. A bangkoki repülőtér színvonalas, tiszta, tágas és vadi új. Ennyi elég róla, ha időt kell tölts egy reptéren, valószínűleg kellemesebben érezheted magad, mint mondjuk Ferihegyen. Ugyan elcsépelt dolog, hogy a thai emberek folyton mosolyognak rád és ott segítenek, ahol tudnak, mi is csak megerősíthetjük. Totál más világ a búval bélelt kazahok után. Látják, hogy nem vagy idevalósi, a hivatalos arcok azonnal ugranak és kérdeznek, de ne lepődj meg, ha az utcán is meg fognak állítani, hogy miben segíthetnek? Persze tudj angolul, mert magyarul nem fog ő sem segíteni:-) Természetesen itt sem beszéli a nyelvet mindenki, de nagyon sokan igen, legalább annyit, amennyi feltétlenül szükséges. A nyelvük nagyon hasonlít a vietnamira és a kínaira is, legalábbis hangzásra, ezért gondolhatjátok, hogy sok-sok európai mássalhangzót nem tudnak kiejteni, ezért nagyon kell figyelni, hogy mit mondanak. Mielőtt átmész az útlevél ellenőrzésen intézned kell vízumot. Persze ezt otthon is lehet a thai követségen, de ha csak 15 napig maradsz maximum, akkor a repülőtéren is el tudod intézni. Reméljük, hogy a magyar diplomácia sikeresebb évek elé néz és sikerül elintézni, hogy más EU-s országokhoz hasonlóan nekünk sem kell majd vízum a jövőben. Persze nem vagyunk egyedül ezzel, más kelet-európai EU-s országok polgárainak ugyanígy létezik ez a macera, de a régi tagoknak nem. Nem is pénz kérdése, mert eddig sem volt drága, de most egy ideje pedig még fizetni sem kell érte, csak a tudat, hogy kell, meg a kis herce-hurca vele az, ami kicsit idegesítő. Szükség van egy fotóra is, de ha nem vinnél magaddal, akkor rögtön a vízumügyintéző csajok mellett van egy automata, ahol tudsz képeket készíteni magadról.
A repülőtér környéke kulturált, rengeteg módja van a városba bejutásnak. Helyi járat buszok, reptéri buszjárat, reptéri minibuszok és persze kismillió taxi. Minden busz tiszta és légkondis. A városba bevezető út szintén kulturált. Nekem otthon konkrétan a legfájóbb pont talán a mai napig a Ferihegyi út. Persze, amit látsz, az is Magyarország, de az országnak van sokkal szebb arca is, miért ne azzal találkozzon a hozzánk látogató? Emberként is van bennünk jóság is gonoszság is, de ha vendégeket fogadunk, akkor mi is a mosolygós arcunkat mutatjuk, nem pedig a csúnyábbikat. Miért ne lehetne ugyanez a fővárosunkkal és az országunkkal is?
A taxik egyébként 90%-ban Toyota Corollák, újak, tiszták, légkondisak és ezer-féle rikító színben léteznek. Leginkább a rózsaszín, a kék, a zöld és a sárga árnyalataiban. A buszok nagyon olcsók, de ha nem akarsz problémát, akkor utazz inkább taxival, mert az is megfizethető. Annyira, hogy hosszabb az út, mint otthon a reptértől mondjuk Óbudáig, mégis 500 bahtba kerül, azaz kb. 2500 Ft-ba, de ebben van valamennyi autópálya díj is. De ha nagyon kicsi a büdzséd, akkor is ott vannak a halál kulturált buszok, kb. 100 Ft-ért.
A szállásunkat a Khao San utca környékére foglaltuk, ez a környék az eredeti kínai negyed, az utca maga pedig egy zsúfolt thai csoda. Sajnos a szállások még távolról sem hasonlítanak arra, amit az interneten látsz, így a miénk is kicsit kiábrándító volt. Persze WC, zuhanyzó, TV (úgyse nézed nyaraláskor, ezért ez sose legyen szempont), dupla ágy, törülköző van, de nagyon kis csumpi volt összességében. A neten 900 baht (4500 Ft) volt, tehát nagyon olcsónak tűnt, de ha a helyszínen simán besétálsz, akkor csak 650 baht. Így ha nem a csúcsidőszakban mész, akkor teljesen felesleges a netes foglalás. Aznap este rengereget sétáltunk az utcákon, tulajdonképpen minden utca tele van a világ legjobb és legolcsóbb kajáival, éttermeivel, árusaival (még „Armani” öltönyt is varrnak ha szeretnél), masszőreivel, elsorolni is képtelenség, mi mindent látsz. Ez a világ közepe, én mondom! :-) Megnéztünk egy szállást is az egyik ilyen „bizi” utcában, másnap már át is mentünk még 2 éjszakára. Csak 750 baht volt a szoba és az élet kellős közepén. Az ilyen helyeken nem feltétlenül számítasz a legjobb kajákra (pláne, hogy a sok balfék miatt pizza, hamburger, és más nyugati kaja is kapható) de talán eddig ott ettem a legjobb zöld curry-t és tom yum levest. Hogy mennyiért tudsz megkajálni? Pár száz forintért. 4-500 Ft-ért a világ legjobb kajáit teszik eléd, de az utcán pl. egy pad thai-t megkapsz 100-150 Ft-ért is, egy pici csirke-, vagy marha nyársat pedig akár 50-60 Ft-ért. Kriszti pl. az egyik nap megevett vagy 5 csirkeszív nyársat, annyira bejött neki:-)
Az első este még megmasszíroztattuk a lábunkat is az utcán, fél óra kb. 600 Ft. Az utcán egyébként vettünk még papucsot, táskát, DVD-ket, CD-ket, pólókat, órát (eredeti thaiföldi) mindent, mindent, amire csak szüksége lehet a kazah drágasághoz hozzászokott embernek. De az igazi lényeg a kaja. A thai ízek addiktívak. Azaz olyan, mint a kábítószer, kicsivel kezded, de lassan rabja leszel ezeknek a fantasztikus ízkombinációknak, amelyet leginkább a halszósz, a limelé, a citromfű, a chili, a kókusztej, a fokhagyma, a hagyma, a galangal, a zöld bors, a thai bazsalikom, a kaffír lime levél és a koriander okoz. És még ezer más minden, de igyekeztem leírni a legjellemzőbbeket. Szóval vigyázzatok, elvonási tüneteitek lesznek, ha nem juttok ehhez hozzá, de már hozzászoktatok:-) Szerencsére otthon ma már mindezt kapni, ezért király thai curry-t lehet készíteni otthon is. Persze maga a metódus fontos, mindennek megvan a maga ideje és módja, azért egy thai curry nem egy koktél, hogy csak összerázzuk és kész.
Nem tartok thai főzőleckét, de nehéz nem beszélni róla. Itt az emberek mindegyike egy szakács művész, csakúgy, mint az olaszoknál. A dolog azért alakult így ki, mert az emberek az utcán élik a mindennapjaikat, otthon a legtöbbjüknek még konyhája sincs, ezért minden az utcán készül. Egy-egy kis kocsi egy-egy kis konyha. Hihetetlen, hogy mi mindent tudnak összerakni egy négyzetméteren. Naponta sokszor esznek, de kövér embert alig látni. Még a legyszegényebb csöves is boldog, ha az utcán is él. Nem fagynak meg, nem részegeskednek, jókat esznek, szóval vidámak:-)
Mivel hivatalos ügyben is járunk itt, mindenképpen várnunk kellett péntekig, amikor a kazah nagykövetségen dolgoznak a konzuli osztályon. Így itt volt nekünk az egész csütörtök. Fantasztikus nap volt az első teljes napunk. Délelőtt átköltöztünk az új helyünkre (2 perc séta), majd tervezgettük egy kicsit a továbbot. Még mindig nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen a következő állomás? Persze a körülmények mindig segítenek.
Jó ötletnek tűnt, hogy nézzük meg Ayuthayát, Sziám középkori fővárosát. Ez a város Bangkoktól északra fekszik, kb. 80 km-re. A XIV.-től a XVIII. századig (pontos dátumok a Wikipedián:-)) töltötte be a főváros szerepét, amikor is az akkori burmai hadsereg szétrombolta a várost. Elég rosszul tette, mert gyönyörű lehetett. Ma már csak romokat látni és elég nagy távolságban vannak egymástól. Ezt csak azért írom le, mert úgy gondoltam, hogy majd szépen gyalog bejárjuk és megnézünk mindent. Ne tegyétek, lehetetlen,a távolságok és a hőség miatt. Így jobb, ha fogtok egy tuk-tukot, megalkudtok vele és ő elvisz mindenhova. Mi kb. 2 órát töltöttünk a bácsival, megmutatott mindent, amit kértünk, élveztük az egész utat, még vizet is hozott nekünk és fizettünk neki 300 baht-ot (1500 Ft). Ami egy átlag thainak sok pénz és ha nagyon lealacsonyodsz, akkor még olcsóbb is lehet, de mi nem alkudtunk tovább, mint hogy már ez is lealkudott ár volt.
A vonat út is egy élmény volt, természetesen. A Keleti pu. állomásfőnökét szívesen elküldeném egy tréningre a Hua Lampong pályaudvarra, ami Bangkok főpályaudvara. Tiszta, tágas, kulturált és itt is ugrik az összes alkalmazott, amint látja, hogy utazol valahova, esetleg segítségre van szükséged. Mint föntebb írtam, az út 75 Ft-nak megfelelő összeg volt, azaz oda-vissza kettőnknek 300 Ft. Igazi fapados vonat, fehér ember alig volt rajta, teljes thai feeling. Látni a tájat, az állomásokat, szóval nagyon megéri. Az úton természetesen mindenféle árus fölszáll a vonatra, fantasztikusan finom friss húsos nyársakkal, gyümölcsökkel, vízzel, mindennel amire szükséged lehet egy ilyen úton. A tájhoz azért hozzá tartozik a vasút mellett élő emberek „házainak” a látványa, ez igazi 3. világ. Bádogbódék, pici rohangáló gyerekek, a tetőn száradó húsok, klasszikus kép. Gondolom azért egy nyugatinak nálunk is élmény vonaton utazni, ha a sok sufnira, ólra, góréra gondolok, amit a vonatablakból látni otthon.
Eddig tegnap délután írtam a dolgokat, itt folytatom tovább, de inkább fölrakok egy pár képet és azokhoz fűzöm hozzá a mondanivalót. Ezzel egyelőre Bangkokot befejezem és majd a következő sztori már Koh Chang sziget lesz.
Aranyos thai emberkék a tűzijátékot figyelik:-)
Készül a sok finomság, a különböző satayok és a sült rizs.
Egy elégedett arc, ez még rögtön a megérkezésünk után, az első este volt:
A Khao San utca.
Sok minden nem látszik, de a lényeg, hogy itt az utcán is lehet masszíroztatni, mi is vettünk már 2x lábmasszázst. Anyósomnak küldöm a képet elsősorban:-)
Az első curry és tom yum leves:-)
A második, a jobbik szállásunk bárja, reggel. Amúgy az nagyon tetszett, hogy Bangkokban, a város kellős közepén kakas kukorékolásra ébredsz:-) A kakasok amúgy is fontos szerepet tölthetnek be itt, majd látjátok.
Mondtam, hogy tiszta az állomás:-)És kulturált, tényleg. Nincs kiabálás, tolakodás, és elég kassza van nyitva. Ez inkább Európa, mint a budapesti állomások sajnois.
Vigyorgás a vonaton Ayuthaya felé.
Az említett bódéházak egyike. A tetőn valami hús, vagy hal szárad. Egyébként háznak jóindulattal lehet sok lakóhelyet nevezni. Soknak csak teteje van, max. 1, vagy 2 oldala. Sokkal több tényleg nem kell ide a 10. északi szélességi fok köré.
Ez már Ayuthaya, a várost tulajdonképpen ez a folyó veszi körbe. Egy komppal tudsz átmenni a vasútállomás mellől a tulajdonképpeni városba. Ezek pedig folyóparti házak és bárok.
Kriszti a város utcákat átölelő piacán.
Ez már az egyik templom rom, hadd ne kelljen elmondani, hogy pontosan melyik. Ez a legnagyobb, a leglátványosabb és a folyón kívül esik.Fantasztikusan gyönyörű.
Ez egy fekvő Buddha, impresszív élőben is:-)
A tuk-tukunk mellett.
Ez a templom sem semmi, Kriszti ott ül a lépcsők tetején.
Találkoztunk Tifivel is:-)
Ilyen kakasszobrokból kb. 3456789-et lehet látni:-)
A kutyákat itt imádják, rendkívül jó dolguk van,. Itt a resort is tele van szebbnél szebb kutyákkal. Ezek egy buddhista kolostor kutyái:-)
Ezek is, hátul gondolom ők még nemrég lettek befogva az utcáról, még szoktatni kell őket:-)
Ez talán a legismertebb kép Ayuthayából, a fa közé "szorult", vagy inkább a fa által körbenőtt Buddha fej.Vagy abból faragták ki?
Bölcsesség.
Ez már újra Bangkokban, a Silom roadon. Apósomnak küldöm elsősorban, hogyan jelzik pirossal az út fölött, hogy merre van dugó:-)
Ez is Bangkok, ez a gyorsvasút vonala egyébként. Full Távol-Kelet.Ja és látni a taxikat is:-)
Az utcán mindent lehet kapni. Ettől a bácsitól pl. kb. 30 000 szívószálat.
Kriszti a Wat Pho-ban, a fekvő Buddha lábánál.
Hatalmas a szobor.
Minden buddhista vallású thai férfi átesik ezen, azaz mindenképpen kell valamennyit szerzetesként élnie.Ők letudják fiatalon.
gyébként mint föntebb írtam, az emberek végtelenül kedvesek és jóindulatúak. Azt gondolom, hogy itt a kóbor kutyák is buddhisták. Ennyire jámbor jószágokat még életemben nem láttam.
Ez is a Wat Pho-ban.
Itt egy rózsaszín pólós Buddha-szobrot látni.
Ő is a Wat Pho lakója.
Itt már esteledik.
Ezt még Kriszti beválogatta a blogba. Jellemző kép, tömöm a fejem. Itt éppen kókuszlével:-)
Kb. 500-600 kép készült eddig Thaiföldön, természetesen nem fogjuk mindet föltenni:-) Van élményünk bőven. Beach-en fetrengésre nem is jut igazán idő, de nem is bánjuk. Majd mesélek tovább, van bőven miről:-)
