Szóval a második hétvége… Azzal búcsúztam el legutóbb, hogy mit is készítsek a lányoknak szombaton? Pénteken meg is történt a bevásárlás, majd szombaton természetesen hozzátettünk egy-két reklámszatyornyi alapanyagot, majd pár óra alatt kész is lett minden.

Sajna túl sok fotó nem készült a hétvégén, de ami van, szívesen fölteszem. Igazából rohangáltunk Krisztivel egyik helyről a másikra, fényképezőgép nem volt mindig nálunk, amikor meg volt, akkor meg ismét lemerült benne az elem.

Előre kérnék mindenkit, hogy magasröptű következtetéseket ne vonjon le a hétvége történéseiből, ez van, éljük az expatok szokásos életét, mindig valakinél történik valami és természetesen mindig megnyílik egy üveg vodka vagy gin, pláne ha hétvége van, ha pedig valaki elmegy végleg, vagy pedig szülinapja van, akkor pedig még ennél is inkább. Igazából egy zömében angolokból álló társaság ( ezzel már sok mindent elárultam) az, akik körül forog az élet, mi pedig nem akarunk az élet körforgásából kimaradni,ismerkedünk, barátkozunk, így tényleg „rendes” expatok vagyunk mi is:-) Elsősorban Kriszti munkatársaival találkozunk a legtöbbet, de rajtuk keresztül pedig egész sok angolt megismertünk, olyanokat pl. akik itt dolgoznak a brit konzulátuson. Bár tegnap este pont egy olyan társaságban ültünk, ahol összejöttünk 4-en magyarok, tehát a 4 brit mellett mi uraltuk a mezőnyt. Rajtunk kívül még volt ott 2 dán, és egy kazah személy is, illetve egy hapsi, akivel még nem találkoztunk korábban, de gyaníthatóan ő is brit volt, szóval mégiscsak 5-4 az ő javukra:-)  

Ilyen nemzetközi mezőny sorakozott fel csütörtök este is, mégpedig a Line Brew nevű helyen (itt már jártunk, megemlékeztem róla korábban, az Eiffel tornyos hely:-), tényleg van egy kicsinyített Eiffel Torony az épület előtt), ahol megittunk egy helyben főzött sört (vagy ki mit). Egyre több ember érkezett Krisztiék cégétől közben. Angolok, csehek, ausztrálok, helybeliek, magyarok, szóval mindenféle népség:-) Egy Stuart nevű angol srác miatt jöttünk össze, aki elég gyakran járt ide Almatyba, de mindig csak 1-2 hetekre és a hétvégén el is utazott, talán be is fejezte a projektjét, így lehet, hogy többet nem is találkozunk vele, legalábbis itt Almatyban nem. Mivel nagyon sokan összejöttünk és nem is tudtunk leülni, így átmentünk az Ultras nevű helyre, ami valami 4 szintes komplexum a tetőtérrel együtt. Szóval itt töltöttük az est további részét, talán pont 20-an voltunk végül egy hosszú asztal körül.

Abszolút európai hely, csili-vili bár, jó italokkal és kajákkal. Sajna az árak elszálltak itt is, mint bárhol máshol. A legolcsóbb sör itt is kb. 500 tenge, azaz 650 Ft. Itt főzik, van rendes szűrt sör, van szűretlen és búza is, mind egy áron van. Heineken-t és társait meg sem néztem, mert viccesek az árak. Ha boltban vásárolsz, azért nem ilyen katasztrofális a helyzet, sőt százegynéhány forintért jó söröket kapni, a kajaválaszték gazdag és nem is drágább, mint otthon, sőt valami olcsóbb is.

 Ketten megettünk egy kétszemélyes starter tálat Krisztivel, nem volt rossz, tintahal karikák, bacon-be csavart zöldkagyló megsütve, kolbászkák, csirke szárnyak, szóval klasszikus bárkaja, valami 3400 tengéért, kb. 4500 Ft-ért? Nagyon el vannak szállva, ezt otthon szerintem megkapni 2-3000-ért maximum és teljesen jó helyen. Egyébként rém jól éreztük magunkat, rengeteget dumáltunk, mindenféle jó arccal megismerkedtem én is. Mellettem ült egy figura, egy brit koma, de indiai eredetű, itt él már régóta, az egyik egyetemen tanít és Krisztiéknél pedig tréningeket tart. Benne az tetszik a legjobban, hogy egy hihetetlen nagy dumás hapsi (mondjuk ezért többen általában menekülnek is tőle, de nekem az egy találkozás bejött), irgalmatlan kemény skót akcentussal. Én ilyet még nem láttam:-) Az indiaiak 99%-a nagyon erős indiai akcentussal beszél (ezt sokan ismeritek, mit mondjak, jellegzetes és ez egy enyhe kifejezés) még ha brit születésű is. Vannak olyanok, akiknek alig van ici-pici akcentusuk, de azért kiérezni, hogy nem a Buckingham Palace-ban nevelkedtek, aztán olyat is ismerni (ilyennel találkoztunk a tegnapi ebéden) aki a legszebb angolt beszéli, amit hallani lehet és van mondjuk egy faszi, aki úgy beszél, mint Alex Ferguson (fociból bukásra állóknak megjegyzem, hogy a Man United managere), de minimum Mel Gibson Braveheart-ja:-) Mindez indiai arccal:-))) Nahát David ilyesforma figura:-))))

Nem maradtunk azért az idők végezetéig ( a hard core tagok igen), mert Krisztire munka, rám meg tervezgetés és vásárlás, na meg este egy szülinapi party várt. Így emberi időben még haza is értünk. És még mindig csak csütörtök este volt…

Péntek délelőtt már kitaláltam, hogy mit is készítek, mit fogok vásárolni, illetve készültem arra is, hogy esetleg az esti bulira segítek, úgy is volt, hogy 4-re átmegyek a party helyszínére. Aztán Krisztitől jött a hír, hogy a buli lefújva, a fiú páros, akiknél a szülinapi buli lenne, összevesztek az elmúlt éjjel, annyira, hogy már le is foglalták a „feleségnek” Dániába a jegyet. Persze teltek az órák,aki ismeri őket, az várta, hogy azért lesz még esetleg valami a buliból. Mit ad Isten, valamikor délután megtörtént telefonon keresztül a nagy kibékülés (náluk máskor is előfordul ez a teátrálisabb fajta gay hiszti), úgyhogy a party végül is meg lett tartva:-) Mi azért soft-osra vettük a kis feleségemmel, pont a szombati nap miatt, úgyhogy pár gin tonic után haza is mentünk, olyan fél 12 körül. Egy kedves ausztrál párral jöttünk el, akkor ők még a Hotel Kazahsztánban laktak, közel hozzánk, így megosztottunk egy ún. gipsy taxit ( gyengébbek kedvéért cigány taxit). Ezt a kifejezést az angoloktól hallottuk, csak ők használják az utcán leintős autókra:-) Mindenesetre tetszik a kifejezés, úgyhogy használjuk most már mi is:-) Persze nem csak a kifejezést, hanem a taxit is. Ugyanis a rendes taxi helyzet itt vicces. Az utcán nem száguldoznak a taxik egyáltalán, hogy csak úgy leintsd őket. Rendelni tudsz, de egyrészt probléma van rendeléskor az angol nyelvvel (nem a mi oldalunkon:-)), másrészt pedig 15-45 perc között bármikor jöhet, tehát nincs olyan, hogy tudsz velük tervezni. Az üzletek előtt álló taxismaffiával pedig nem érdemes foglalkozni, át akarnak vágni folyamatosan, így marad a legpiacképesebb megoldás, a gipsy taxi. Persze nem cigányok vezetik, a hasonlóság max. annyi, hogy a jogsit itt is leginkább vásárolják, ugyanúgy, mint otthon az említett közösség tagjai:-) Mindenesetre mi szeretjük, mert pillanatok alatt megáll egy autó, elvisz oda ahová kéred, 300 tenge az átlag tarifa, szinte bárhová, ha tudjuk, hogy messze megyünk és nem akarunk alkudozni, illetve vitatkozni, akkor eleve 400-at, vagy 500-at mondunk. Ezek azért nem rossz árak, ugye?

 

Mint említettem, még azért hozzá kellett tenni pár dolgot szombat délelőtt a pénteki vásárláshoz. Tulajdonképpen 11-kor fogtam aztán neki a készülődéshez és 5-re kész is volt minden, persze voltak dolgok, amelyeket az utolsó pillanatban kell összerakni. Egy valamit már reggel beraktam a sütőbe, mégpedig a báránylapockát, mert azzal később még úgyis kellett csinálni mást is és a sütő is kellett később napközben. Szóval ő jól elvolt vagy 4 órán keresztül, olyan 175 fokon, szépen lassan, vajpuhára sült. Olyen szépen lejött a csontról, hogy aztán Krisztikém a fincsi, csonton maradt pici falatkákon még elszórakozzon egy kicsit:-)

A menü pedig ez lett végül is:

Üdvözlő falatkáknak készítettem pici crostiniket ((pirított bagett szeletkék), az egyikre összeraktam egy kis vargányagombás feltétet ( a klasszikus ízkombinációval, semmi túlzás, hagymán megpirítani a gombát, kis fokhagyma, kakukkfű, só, bors, citromhéj, pici citromlé, majd a végén megszórni a gomba legkedvesebb párjával, frissen vágott petrezselyem zölddel). A másik ilyen crostiniken (ez talán már dupla többes szám, dehát mit csináljunk?) pedig fürjtojásból tükörtojás, ezen szép piros nagy szemű kaviár, és egy kis frissen vágott újhagyma karikák kerültek, a zöld részéből.

Ezután következett egy tésztaétel, tulajdonképpen megintcsak egy örök klasszikus, egy örök kedvenc, linguine tészta rákkal, csilipaprikával, fokhagymával, fehérborral, sóval-borssal és sok petrezselyemzölddel.

Ezután jött a már említett vajpuhára sült báránylapocka, amelyet igazából egy kicsit grill alatt még ropogóssá tettem. Hozzá Kriszti kedvence, bulgur saláta (búzatörek saláta csilivel, mentával, petrezselyemmel, citromlével, újhagymával, só-bors persze), tzatziki, meleg koktélparadicsom salsa, és grillezett zöldségsaláta (padlizsán, cukkini, sült paprika). És sütöttem 2 csirke mellett is, csak hogy tudjanak választani.

Persze ezután már mindenki tele volt, de azért én még főztem egy fehérbabos marhahúsos cuccot is, ami picit persze gulyásos (nem leves), csak mondjuk köménymag nem volt benne. Répa, angol zeller, fehérbab, petrezselyem zöld a végén. Nagyon fincsi lett, ahogy telt az idő, később az orosz csajok azért kértek belőle:-) Desszertnek jégkrém volt, arra már nem volt idő,hogy ezt is készítse,  az oroszok meg nagy jégkrém- és fagyi imádók, úgyhogy nem is voltak megsértődve:-)

Egyetlen egy kamu dolgot csináltam, ugyanis a joghurt amit a tzatzikihez vettünk már romlott volt, itthon vettük észre (19-én), hogy elsején lejárt. Azért ez gáz nem? Nem 1-2 napja járt le, hanem 18. Egy haver lány mesélte, hogy ő a KFC-ben!!! kapott lejárt valamit, biztos coleslaw, vagy valami ilyesmi, talán egy 18-i napon volt ott és 13-án lejárt a cucc. Az alkalmazott látványosan értetlenkedett, hogy mi ebben a gáz, majd elvitte és hozott helyette egy másikat. Ami 15-én járt le… Comment, valaki?:-)

Szóval így készült el a „kamu” tzatziki tejföllel és kefirrel:-) Nem is lett rossz:-)

Egyébként a lányokról egy fotó, elég boldognak néznek ki. Hogy a kaja volt jó, vagy csak tetszett nekik, hogy egy hapsi ugrál körülöttük…?:-) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Balról jobbra: Julia, Okszana, Ajkerim (nem tudom hogy kell írni?), Rózsa a magyar kolléganő, és az előtérben a méltóságos asszony:-)

 

Este még kaja után olyan 9-10 körül átmentünk ide a Hotel Kazahsztán aljában található Cosmopolitan bárba, egy ismerős amerikai nőci, Michelle énekelt egy divatbemutatón. Van neki egy állandó helye, ahol péntekenként szokott énekelni, de most ide volt hivatalos, szerencsére. Teljesen oda volt tőle az összes kazah maffiózó és olajgéza, illetve a csinos nőnemű sleppjük úgyszintén. Kaja-pia csillagászati árakon, úgyhogy csak a zenét élveztük, különben is nálunk már jóllakott a társaság:-)

Közben nekem otthon 20 éves érettségi találkozóm volt, ha olvassa valamelyik volt gimis osztálytársam a blogot, akkor még egyszer nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk még nyár végén megszervezni a találkozót. Este 7-től (azaz otthoni 3-tól) 9-ig lestem a gépet, hogy tudunk-e skype-on beszélni, de nem csörgött sajnos. Mint később kiderült, egyszerűen azért, mert elírták a skype-címemet…Na majd legközelebb:-)

 

Szombat estével még nem ért persze véget a hétvége. Vasárnap a Hyatt-ben ebédeltünk, kipróbáltuk a vasárnapi büféebédet, sok-sok pezsgővel:-) Egy, a brit főkonzulátuson dolgozó csajnak volt egyébként a szülinapja, így egy gyönyörű torta is volt a kaja végén. Szóval délben kezdtük, majdnem 4-kor jöttünk el:-) Igazi nagypolgári ebéd, rengeteg finomsággal, durrogó pezsgősüvegekkel, halk zongoraszóval. Persze nem ingyen adták, de egyszer egy hónapban, vagy 2-ben nem rossz ez sem:-) Kép sajnos nincs, annál inkább tudok most mutatni rólam, a már ismert Kiki kutyával:-) Nem, egyáltalán nem patkány ez az eb, nagyon is okos, értelmes kis 4 hónapos csivava kölyök, nagy haverok lettünk:-) A képek Darren és Jay lakásában készültek, a kutyus az övéké.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Hyatt egyébként a cirkusztól és a vidámparktól nincs messze, cirkuszkedvelő barátoknak egy kép a cirkuszról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De az igazi kedvenc mégiscsak ez. Nem lakókocsikban laknak a cirkuszosok, hanem még a "szép" szovjet időkben épült cirkuszos hotelben. Íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután pedig találkoztunk Dorkával, Árpi barátom unokatesójával, megmutatott nekünk egy igazi európai hangulatú kávézót a sétálóutca közelében. Egy amerikai srác csinálja, olyan kávézó tényleg, nagy fekete menütáblával, mint amilyen bármelyik európai nagyvárosban megtalálható.

Ezután fölmentünk hozzájuk megnézni a házukat, illetve a kutyáival labdáztunk egy jót.Ők már egészen magasan laknak, valami 1100 m tengerszint fölött, kifejezetten hűvös volt a városban lévő levegőhöz képest. A legjobb természetesen az, hogy ott már nincs szmog egyáltalán. Finom, friss, ropogós hegyi levegő:-)

Erről jut eszembe, hogy nagy reményeim voltak azzal kapcsolatban, hogy itt nem lesz parlagfű egyáltalán, hiszen ennyire Keleten és ilyen magasban hol lenne? Nahát van. Íme a fotó róluk, bár ez "lent" a városban készült:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy szép meleg, száraz napokon úgy tüsszögök, mintha csak otthon lennék.

Kutyázás után még visszamentünk a 2 lánnyal a városba, a csütörtök este helyszínére, az Ultrasba. Csak egy köszönés a többieknek, egy-egy tea a lányoknak és nekem egy kicsi kis korsócska sör a nap végére. Ez volt az az asztal, ahol hirtelen 4 magyar lett, a britek után a második legerősebb birodalom a társaságban:-)

Szóval megy az élet itt is:-) Hétvégén most már tuti kirándulás lesz, szóval lesznek már igazán szép képeim is amit meg tudok nektek mutatni. Ha addig is lesz mit írnom és kedvem is lesz hozzá, akkor pedig találkozunk addig is:-)

Daszvidányja!