A múltkor a 70-es éveknél hagytam abba a sztorit, folytassuk akkor innen. Pontosan 1977 az az évszám, amelynél mindenképpen érdemes egy kicsit elidőzzünk. Említettem is az első résznél, hogy ekkor bizony érdekes dolgok történtek. A Nyugat -és elsősorban Amerika-, egyszer csak kitalálta, hogy a szovjeteknek nincs joguk  a vodka név használatához, merthogy a szovjethatalom megszületésekor lemondott a vodka gyártásról, illetve olyan körülményeket teremtett az országban, hogy aki tehette, az lelépett, elsősorban a gyártulajdonosok, köztük pedig számtalan vodkagyáros família. Csak az ismertebbek közül említsünk meg néhányat, a Smirnoff, a Keglevich, az Eristoff és a Gorbatchow család többek között Amerikába menekült. Ez utóbbi nem a később híressé vált Mihail Szergejevics családja volt:-) Ezek az érvek természetesen elég gyenge lábakon álltak, így vissza is léptek, még mielőtt nagyobb blamázs nem érte volna őket. Nem így lengyel testvéreink, akik mindezen felbuzdulva újabb támadást indítottak a szovjetek ellen. A történelmet ismerve volt okuk haragudni bőven az oroszokra, de ez a vodkás harc nagyon nem volt meggyőző. Annyira nem, hogy a nagy testvér először csak legyintett és nem is értette, hogy akkor most mi van?

A lengyelek azt mondták, hogy először ők kezdtek el vodkát gyártani, tehát az orosz vodka maximum a szovjet határokon belül lehet vodka, azon kívül legyen valami más a neve. Az oroszok pedig eleinte csak elpoénkodtak ezen, hogy ugyan már, hülyeség, az egész világ tudja, hogy a vodka orosz és kész, nincs vita, ez evidencia. Persze ez a kapitalista világban már akkor sem volt érv, pláne nem úgy, hogy minden valamirevaló nyugati italnak, legyen az whisky, gin vagy konyak, a törzskönyvében konkrét évszámok szerepelnek. Szóval ez a lengyel felvetés egyáltalán nem volt hülyeség, az oroszoknak föl lett adva a lecke.

Az egyik legmegbízhatóbb pártfunkcionáriust, egy igazi '17-es forradalmár fiát kérték fel, Viljam Vasziljevics Pohljobkint, hogy történészként fogjon neki a nagy munkának. Az elvtárs pedig készített egy komoly 200 oldalas munkát, annyira komolyat, hogy 1982-ben egy nemzetközi bíróság a водка javára döntött a wódka ellenében. Azaz sikerült olyan megdönthetetlen forrásokat találniuk, amelyek bizonyították, hogy az első vodkát valamikor az 1400-as évek közepe felé kezdték moszkvai kolostorokban készíteni. A lengyeleknek nem voltak ilyen régi forrásaik. Ez a könyv alapozta meg a ma már legendássá vált mondatot is:"Only vodka from Russia is genuine Russian vodka!"

Ezután föllélegezhetett volna az ország, de jött a már emlegetett Mihail Szergejevics Gorbacsov, aki persze bizonyos szempontból minden elismerést megérdemel, de a hülyeség egy bizonyos fajtája nem válogat, így őt is elérte. Igazából még Andropov elvtárs, Gorbacsov elődje volt az, akinek a fejéből kipattant az a bődületes ökörség, hogy az alkohol tilalom majd segít bizonyos problémákon.

Bár akkor nem így tanultuk, de minden normális családban otthon az ember elbeszélgetett a konyhaasztal mellet az apjával azon, hogy a Szovjetunióban sincs kolbászból  a kerítés, sőt inkább  a kolbász van kerítésből. Tudta ezt a pártvezérkar is, sőt az egyszerű ember is el-elcsodálkozgatott azon, hogy bizony nem olyan életszínvonalon él, mint ahogy azt a Pravdában olvashatta. A főelvtársaknak azonban az a szikra pattant ki a fejükből, hogy ezt a gazdasági hanyatlást mi más, mint a társadalomban uralkodó erkölcsi nihil okozhatja. Ennek a morális válságnak pedig egyértelmű, hogy az alkohol az okozója. Nosza gyerünk, csökkentsük  a termelést, korlátozzuk  a fogyasztást. Sőt, kivágták az ország szőlőtőkéinek a 30%-át (ez még a második világháború károkozásait is felülmúlta, mert akkoriban a szőlőnek "csak" a 22%-a pusztult el) is, sőt egyes fajtákat véglegesen kiirtottak. Az újságokban persze minden úgy jelent meg, ahogy azt olvasni szerették volna (akárcsak itthon a Népszabóban), azaz a bűnözés csökkent, a gazdaság kezdett jó útra térni, stb. Valami azt súgja azonban, hogy ez nem így történt valójában:-) Az emberek persze otthon suttyomban továbbra is főzték a vodkát, így a boltok polcain először hiány keletkezett a kristálycukorban, majd az olcsó cukorkák is hiánycikkek lettek. A "fővadász" úrék ugyanakkor ebben is "egyenlőbbek" voltak az egyszerű ploretárnál, az ő asztalukon a minőségi vodka továbbra is kötelező funkcionális elem maradt.

Visszatérve a gazdaságra, amint az azóta tudjuk, a szovjet típusú gazdaság válsága már visszavonhatatlanul romokban hevert, így a vodka a bűnbak szerepéből előbb utóbb amnesztiát kapott. Mi több, az akkori elnök Borisz Jelcin (aki nagy fanja volt az italnak), 1992-ben eltörölte a gyártás és kereskedelem állami monopóliumát. Bizony ezek is nehéz évek voltak, hiszen ismét megjelentek olyan italok, amelyek sok orosz ember halálát okozták. Még ma is óvatosan nyúl az orosz ember a boltok polcain látott új márkák után.Persze a mai statisztikák is azt mondják, hogy az országban fogyasztott vodkák 50%-a illegális gyártásból (főleg otthoni) és kereskedelemből származik. Valójában itt már nálam megáll a tudomány, mert egyes fajták (és jó minőségűek is) nagyon olcsón kaphatóak, így nem igazán értem, hogy miért érdemes vesződni vele, nem beszélve a rizikóról.

Említettem már, hogy több, mint 3000-féle orosz vodka létezik. Kazah sokkal kevesebb, de azért itt is akad egy pár. Az egyiket, a Hókirálynő névre hallgatót azért mindenképpen meg kell említsem, mert az elmúlt pár év igazi diadalmenet volt számára.

Kazahsztánban termett biobúzából készítik egyébként, a vizet pedig az itteni magashegységek forrásaiból nyerik hozzá. Ötször filterezik, mégpedig szintén Kazahsztánban nőtt nyírfából készült faszénen.

2007-ben összesen 10 arany, 7 ezüst és 8 bronzérmet szerzett A FÁK országok és Európa különböző városaiban (Almaty, Moszkva, Szentpétervár, Bécs, London, Düsseldorf) rendezett neves versenyeken. Sőt, más elismerésben is részesült, ez év áprilisában az Imbibe Magazine választotta meg a hónap vodkájának, májusban pedig a Food & Wine a "Supersmooth" (szupersima, szuperlágy,szupercsúszós, ahogy tetszik:-)) minősítést adta neki. A sikereknek azonban folytatásuk is volt, 2008-ban, pontosan március 19-én, a San Francisco-i World Spirit Competition-ön egyszerűen a világ legjobb vodkájának választották. A sikert csak megkoronázta, hogy ún. dupla aranyérmet nyert, azaz a zsűri minden tagja egyöntetűen erre a vodkára szavazott. Szóval riszpekt!

Mással már nem is szeretnék foglalkozni, csak azzal, hogy mikor és hogyan kell vodkát inni? Először is csak az elcsépelt, de végtelenül igaz mondatot tudom mondani, azaz: Drink responsibly:-) Hogy ez kinek mit jelent?:-) Maradjunk annyiban, hogy ésszel. Hogy mikor? Hát bármikor! Ugyanúgy, ahogy a pálinkát. Reggeli előtt, reggeli után, délben, vacsorakor, disznótorkor, ásás közben, a bogrács mellett, születésnapkor, a gyerek keresztelőjén, stb. stb.

Alapvetően elmondható, hogy mint ahogy a tequilánál is, a sós és a savanyú kisérő falatok azok, amelyek segítenek abban, hogy ne dőljünk ki az italtól az első pohár után, hanem igenis viselkedjünk európai ember módjára, akkor több pohár lehajtása után is:-) Találtam néhány nagyon jó képet, ezeken látni, hogy mit fogyaszt hagyományosan az orosz ember a vodka mellé.

Az első képen egy igazi szovjet melós szükségleteit látjuk, cigi, vodka, savanyú uborka:

Itt kicsit "posh" módon citrommal isszák:

Persze még tovább bírjuk, ha egy kis kenyeret és hagymát is rágcsálunk mellé:

A friss zöldség-pártiak így is ihatják:

Mi így szeretjük, ahogy a pálinkát is, szalonnával:-) Bármelyikkel boldog lennék:-)

De a szovjet időkben szalonna sokszor nem akadt, konzerv hal annál inkább:

Erre az asztalra a vidéki haverok még tojást is hoztak:

Itt a klasszikus orosz zakuszkát látjátok, sózott hal, krumpli, kapor, uborka, hagyma:

Ez már lehetne egy igazi vasárnapi reggeli teríték is, persze nem újságpapíron:-)

Ez még gazdagabb asztal:

Az ínyencek szusit esznek hozzá:

De hasonlóan finom vörös áfonyával és kaviáros kenyérrel is:-)

Remélem kedvet kaptatok egy kis kóstoláshoz, bármilyen vodka, vagy pálesz is legyen otthon. Szalonnával, kaviárral, vagy egyszerűen csak egy kis savanyú ubival,na zdarovje!:-)