Hogy repül az idő, már 4 teljes hetet eltöltöttem itt! A legutolsó bejegyzés óta majdnem eltelt egy hét, hogy nem jelentkeztünk, ez nem azt jelenti persze, hogy nem történt velünk semmi közben. Elég mozgalmas az életünk, nagyon nem unatkozunk soha, ha mégis ilyesmi történne, akkor esetleg háziasszonykodik az ember, kiporszívóz, bevásárol, főz egy lencselevest,
vagy akár tanulgat egy kis oroszt. Ajánlom hozzá ezt az oldalt, bár angol nyelvű, de legalább mindkét nyelvet csiszolja az ember:
http://www.russianlessons.net/
Persze a munkáról sem feledkezünk meg (Kriszti egyáltalán nem, sőt… higgyétek el nekem:-)), munka miatt találkoztam már ezzel-azzal, de a héten megtörtént az első olyan komolyabb meeting is, ami bizonyos felkészülést is igényelt. Fingers crossed, a meeting jól sikerült, reméljük a legjobb folytatást.
Aztán figyelemmel kísértem az U20-as VB történéseit is, a Eurosport illetve a Eurosport 2 közvetíti a meccseket, úgyhogy nem maradtam le semmiről. Hála a Jóistennek a Honduras elleni fiaskót nem láttam, de a 4-0-s Dél-Afrika alázást igen, illetve tegnap éjjel az Emirátusok elleni meccset is néztem, de mondjuk ez utóbbi elég bosszantó volt a 2-0 ellenére. Párhuzamosan bele-belenéztem a csoport másik meccsébe, illetve az itteni Sport 2-n pedig néztem a Man United- Sunderland meccset is, az sem volt semmi.Szóval rendben fiúk, a csoportelsőség el is feledtette a Honduras elleni meccset. Az időeltolódás kicsit gáz, de egy úgymond ifivébét nem hagyunk ki miatta.
Egyébként a héten megint csak majdnem minden este valahol vacsorázni voltunk, kedden pl. a nagyfőnökéknél. Egy Angliába visszatérő elég fontos munkatárs tiszteletére tartott partyt, ahová mi is vendégek voltunk Krisztivel. A ház pazar, gondolhatjátok, valamikor a svájci nagykövetségnek adott otthont, azóta persze az új fővárosba költöztek, de a ház azért itt Almatyban megmaradt. Gyönyörű kert, a háttérben pedig a csodálatos Tien Shan. Ebből sokat nem láttunk persze kedd este, a vacsora időpontja miatt:-) Azért mivel ez is Kazahsztán, svájci követség ide vagy oda, az Al-Faraby-ról ( amely az üzleti negyed főutcája) olyan út vezet oda,illetve ebbe a gazdag városrészbe, hogy egész komoly bepillantást nyer az ember Kazahsztán másik jellemző arcába is. Lepukkant „kertes” házak, rendetlen udvarok, és egy néni meg egy bácsi éppen egy barna tehénkét vezetett valahova .Az egyik angol feleség mesélte, hogy egy másik alkalommal meg valaki, vagy valakik egy tevével sétáltak el éppen arrafelé:-)
Én mindenesetre másnap ebédre is hivatalos voltam ugyanide, a főnök felesége hívott meg néhányónkat, az új párok tiszteletére, aki igazából Alanna egy ausztrál lány és én voltunk:-) Mármint a legfrissebben érkezett új párok. A vendégség többi tagja pedig egy indiai és egy angol feleségből állt. Hivatalos lett volna egy török hölgy is, de ő még nem érkezett meg, így lemaradt erről a fantasztikus indiai büféről. Szóval így töltöttem én el egy kellemes szerda ebédet 4 feleséggel egy asztalnál:-) Holnap pedig ugyanezekkel, illetve még egy pár másikkal kirándulás lesz valahol a környéken.
A mai nap volt még igazán tartalmas egyébként, a Gorkij parkot látogattuk meg, amely a legnagyobb pihenőpark itt Almatyban, az összes giccses vidámparki árussal, játékokkal, papagájjal jósoltató cigányasszonnyal. Itt található a város állatkertje is, pár képet készítettem, a szerintem érdekesebbeket fölrakom. Sajnos eléggé lepukkant és szomorú látvány a sok vasrács és ketrec, igazából ezek a tartási körülmények Európában talán elfogadhatatlanok is lennének. Azért pár vicces dolgot ismét láttunk, talán mondhatom, hogy valódi kazah dolgokat, tehát mindenképpen érdemes volt lefotózni őket.
Ma este pedig az Operában megnéztük a már korábban beharangozott Csipkerózsika balettet. Nekem mindenképpen élmény volt, nem mondom, hogy nem láttam már életemben fölkészültebb és jobb táncosokat, de összességében a zene, a látvány, illetve a színház hangulata kárpótolt a hiányosságokért. Ami még nagyon tetszett, az a közönség lelkesedése. A legkisebb ugrást, vagy pörgetést is megtapsolták és éljeneztek még a kis szereplők teljesítményének is. A végén pedig aki akart a nézők közül, az virágot adott a művészeknek, de nem ám úgy, ahogy otthon, hogy földobáljuk a színpadra, vagy később a művészbejárónál megvárjuk az imádott művésznőt és átnyújtjuk neki a virágcsokrot, hanem úgy, hogy fölmentek szépen sorban a színpadra és a tapsrend közben kézfogás, vagy puszi keretében adták át a táncosoknak a virágokat. De azért negatív furcsaság is történt. Én ugyan csak azt láttam, hogy egy kislány elkezdett sírni előadás közben, persze az anyukája fogta szépen az ölében és elindult vele ki a nézőtérről a folyosóra. A többit én nem láttam, de az ismerősök, akikkel együtt mentünk mesélték, hogy ahogy az ajtóhoz ért, egy határozott kazah alkalmazott asszonyság akkorát lökött az anyukán, hogy minél hamarabb húzzanak ki a nézőtérről, hogy azok hasra is vágódtak a gyerekkel együtt. Szóval ez szintén Kazahsztán:-(
Ez a kép pedig még péntek este készült, Rózsa lakásán, egy kisebb vacsi és beszélgetés kerekedett belőle. Krisztitől haladva fölfelé Darren (GB), Dan (AUS), Andy(GB), Rózsa(HUN) és Alanna(AUS) láthatók még a képen:
Akkor kezdjük a Gorkij Park bejáratával, tetszenek ezek a retró építmények:-):
Egyébként ide 35 tenge a belépődíj. Egyrészt miért szednek belépőt? Ha meg igen, akkor miért kb. 45 Ft-ot? Egy kép még a parkról:
A kép végén az író szobra látható, ugyanitt ő, közelebbről:
Beljebb ez az érdekes látvány tárult elénk. Valami tómeder lehet, benne ezzel a fantasztikus szoborcsoporttal. Nagyon úgy néz ki, mintha elkezdték volna építeni, de félbemaradt. Mint annyi minden Almatyban:
A lovas szoborcsoport közelebbről:
Találkoztunk 2 kóbor kutyával, ezeket Mártinak, a kóbor kutyák védőszentjének (és az én kedves hugocskámnak) küldeném:-):
Ez pedig már az állatkert bejárata (ez is komoly retróanyag):
Bent máris lehet fényképezkedni különböző állatokkal (persze pénzért). Itt Dr. Bubó várakozik fotóalanyokra:
Ez az óriáskígyó talált is magának egy hölgyet (vagy fordítva). A hölgy profizmusa gyanús nekem, mintha már láttam volna régen otthon a focipályán felállított cirkuszban föllépni (persze ott csillogó arany cirkuszi bikiniben):
Itt pedig a vasárnap az állatkertbe kilátogató kazahokat tanulmányozhatjuk:
Menjünk tovább, rögtön az első kifutóban senkit nem láttunk, elég sok ilyen gazos, elhanyagolt helyet láttunk:
Bár amelyik valaha itt lakott, szerencsésebb helyzetben volt, mint ez a szerencsétlen észak-amerikai farkas, aki ráadásul ilyen szép fekete bundájú is volt:
A tigris legalább napi kb. 20 órát alhat, ha komolyan egy nagymacskának tartja magát, így csak napi 4 órában kell azon bánkódnia, hogy milyen gáz helyen van:
Nézzünk egy pár madarat, azokat mindig is imádtam. Valami mókás keselyűféle:
Ezek az amerikai címerállatok, a fehérfejű sasok (emellett minden valamire való Hannah és Barbera rajzfilmből is ismerjük őket) :
Itt pedig szintén valami szebb keselyű-féle látható:
Ezen a furcsaságon aztán nem tudott túltenni egyik sem, ez ráadásul valami kiscsirkét is szorongat a csőrében:
Na jó, itt egy vicces fejű kismajom:
Azért az oroszlán is tud élni, még ha rabságban is van:
Ezek a szintén vicces állatok pedig a jakok, természetesen elsősorban Jakknak szeretnék velük kedveskedni:
Ez az édes fej pedig az errefelé leghasznosabb állaté a kétpupú tevéé:-) :
Persze mindenki járt már állatkertben, nem is fárasztalak tovább vele benneteket, de pár kazah dolgot hadd mutassak. Ez az orrszarvúk itatója, azt hiszem látszik, hogy ez bizony egy fürdőkád:
Ez pedig egy majomház, az ablakkeret kazahkékre festve:
A zsiráfokkal még kedvesebben bántak, nekik az egész házukat ilyen színűre festették:
Ez is az állatkerthez tartozott, Kriszti meglátása szerint egy igazi TSZ központ. Hát abszolút igaza van:
Ma még hallottunk egy eszméletlen kazah poént, Dorottyával voltunk az Operában, majd a kedvenc kínaiban vacsoráztunk, ott kérdezte, hogy tudjuk-e milyen a kazah szonda? Mert őt már szondáztatta meg rendőr, aki egy ilyen formát képzett a kezéből:
majd megkérte Dorottyát, hogy az üregbe leheljen bele, ezután pedig ő saját maga beleszagolt az üreg tartalmába. Persze megállapította, hogy alkoholszagú a lehellet. De nagyon nem jó ezekkel a tányérsapkásokkal vitatkozni, úgyhogy 3000 tenge bánta, de több is tud veszni ilyenkor. De azért ez a szonda komoly, nem?:-))))
Itt pedig a korábban beígért '80-as évek-beli fotó, asszem a Dallas-ban nyugodtan szerepet vállalhattunk volna:-))):