Egy kis kazah történelem következik, természetesen nem megyünk vissza Ádámig és Éváig:-) Mivel itt élek, kíváncsi vagyok nagyon sok mindenre velük, azaz a kazahokkal kapcsolatban. Ez nem egy történelmi blog, ezért nem megyek nagyon a dolgok mélyére, de remélem sokan közületek szívesen megismerkedtek legalább azokkal a nevekkel, amelyekkel mi mindennap találkozunk. Ahogy végigsétálunk vagy autózunk az utcán, amely róluk van elnevezve, vagy elmegyünk a szobraik mellett, engem mindig érdekel, hogy kik is lehetnek ők? 2 részre osztom ezt a kis történelem órát, hogy azért ne legyen túl tömény egyszerre. Nem fogom persze az egész várost bemutatni, de a belső részét valamelyest mindenképpen, azt ahol mi is lakunk.

 

A képrészleten egy lila kockával jelöltem be ahol kb. lakunk, a kép felső részén, a kék mezőben keressétek. A nagy pirossal megemlített bank irodája már nem itt található, ez ma már csak egy fiók lett. Az egyik korai bejegyzésemben lefényképeztem az Al-Farabi sugárutat, ahol Kriszti munkahelye található, ez az Essentai Tower egyébként, amely az egyik legmagasabb épülete az egész FÁK-régiónak.

 

 

 

 

 

 

Ha Al-Farabit említettem meg először, akkor egy néhány szó erejéig szeretnék vele foglalkozni.

A nyugati világban Alpharabiusként ismert, 870 és 950 között élt, korának egyik legnagyobb keleti tudósa volt, az Iszlám kultúra fontos személyisége. Abban az időben egyébként is a Kelet volt az, ahol a klasszikus tudományok tovább éltek és kerültek aztán át ismét az európai és keresztény kultúrkörbe. Mint sokan mások a tudósok közül, ő is szerteágazó ismeretekkel rendelkezett. Filozófus, pszichológus, szociológus, csillagász, matematikus és zeneszerző is volt. Buharában (a mai Üzbegisztánban) járta az alapfokú iskoláit, majd Bagdadban élt 40 évet,műveit perzsa és arab nyelven írta. Az akkori világ tudományos központjai Bagdad és Kairó voltak. Később még Aleppóban ( a mai Szíria) és az említett Kairóban is élt, illetve „tudóskodott”, majd Damaszkuszban élte élete utolsó éveit és ott is halt meg, 80 évesen. Pontos származását nem tudni, vannak, akik perzsa eredetűnek tekintik, míg mások szerint türkök voltak a felmenői. Ez utóbbi vélemény hívei teszik születési helyét a Wasij nevű faluba, amely az akkori Farab városa mellett volt található (ez ma Otrar névre hallgat Kazahsztánban). Emiatt a kazahok nagyon a magukénak érzik, több bankjegyen is az ő portréja található.

 

A következő név Kurmangazy, akit meg szeretnék említeni.  Az utca nagyon közel van hozzánk, a hotel Kazahsztántól indulva messze elhúzódik a város nyugati része felé. Sagyrbayev Kurmangazy egyébkén 1823-tól 1896-ig (más források szerint 1818-1898) élt és kazah zeneszerző volt, műveiben főleg a kazah népi dallamokkal találkozni. Sírja valahol Asztrahán (a mai Oroszország) környékén található.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenképpen szót ejtenék Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijről (1821-1881), aki ugyan nem volt kazah, de itt élt egy darabig száműzetésben Szemipalatyinszk környékén.  A várost leginkább az orosz atomipar kétes hírű képviselőjeként ismerjük sokan, a szovjet időkben kevésbé reklámozták, de sajnos óriási egészségi károkat szenvedett a lakosság. Évtizedekkel ezelőtt sok baleset és sugárzás történt, ma is több ezren viselik ennek testi és szellemi nyomait. Nem kell megijedni, ha valaki a mi egészségünk iránt aggódna, a város messze Északon fekszik, több, mint ezer km-re innen. Maradjunk Dosztojevszkijnél, az író itt írta a Karamazov testvérek című remekművét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon fontos személyisége a kazah történelemnek Abaj Kunabaj-uli (oroszul Kunanbajev) , akiről szintén tettem már említést korábban. 1845 és 1904 között élt.  Az ő monumentális szobrát látni az ablakunkból, több egyetem és intézmény is róla lett elnevezve, többek között az itteni operaház is. Természetesen az egyik nagyobb utca is az ő nevét viseli. Talán a legnagyobb költőjüknek tartják a kazahok, emellett természetesen dalokat is írt ( a költészet, filozófia és zeneszerzés az Iszlám világban egyébként természetes kiegészítői egymásnak). Filozófiájában egyfajta hidat alkotott a nyugati és keleti elképzelések és nézetek között, többek között az ő hatására is került ennyire közel egymáshoz az orosz birodalmi- és a kazah nomád kultúra ezen a földön.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szintén nagynevű költőjük Dzsambul Dzsabajev (angolosan Zhambyl Zhabaev), 1846-1945-ig élt, tehát igen tisztes korban távozott az élők sorából. Ha nagyon akarjuk, akkor el tudjuk képzelni, hogy akár még Petőfivel is találkozhatott, de ugyanígy sokunk szüleit is láthatta volna gyerekkorukban:-) Róla egyébként egy egész régió is el lett nevezve Kazahsztánban, sőt a régióban vekvő Taraz nevű város is az ő nevét viselte 1997-ig. Mondhatnám, hogy egy kazah Bakfart Bálint volt, de az ő nevéhez azért olyan, ma már nem éppen dicsőséges tettek is társulnak, mint hogy a kemény ’20-as, ’30-as években éppen Sztálinról írt dicshimnuszokat. 

 

 

 

 

 

 

 

Számomra kedvesebb figura Andrej Zsenkov (1863-1936), aki orosz építész volt, és a sokat csodált katedrálist tervezte és építette föl itt, a Panfilov parkban 1907-ben. Képet róla nem találtam, de a templom látványa valóban megunhatatlan. Amellett, hogy gyönyörű, érdemes még róla tudni, hogy teljesen fából készült egyetlen egy szög nélkül. A világ második legmagasabb csak fából készült épülete. Miután a nagy 1887-es földrengés majdnem teljesen elpusztította a várost és szinte az összes téglaépület összedőlt, más technológiák után néztek. Valószínűleg ezért épült ez a templom is fából, különleges technológiával.

 

 

Miután a szintén nagyon erős és pusztító 1912-es földrengést sértetlenül megúszta, ezért minden respect Zsenkovnak, azt hiszem tudhatta, hogy mit csinál.

 

Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Mukhtar Auezov (1897-1961) nevét, aki mindenféle művészettel foglalkozott, de elsősorban íróként ismert. Tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik az első kazah nyelven megírt novella, az Abaj ösvénye. Műveit egyébként több nyelvre is lefordították.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanígy vagyok Abilkhan Kasteyev-vel (1904-1973) is, akinek a neve ezelőtt pár héttel még semmit sem mondott nekem. Ő a legismertebb kazah festő, különösen a kazah táj és emberek képezik festményeinek tárgyát. A Kazahsztáni Nemzeti Művészeti Galéria is az ő nevét viseli itt Almatyban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi ugyan a Luganskij utcában lakunk, de ha taxival jövünk, akkor úgy kell mondani a sofőrnek, hogy a Dosztyk-Szatpajev (bocs, néha az angol, néha a magyar írásmódot használom, 100%-ban az angolt látom mindig, de azért a legtöbb esetben szeretem magyarul leírni) sarok (majdnem ott van). Itt nem gáz, ha a taxisnak gőze sincs, hogy hová kell menni. Mivel a Luganskij címszó alatt egy 1972-ben született zongoristát találtam csak, ezért nem valószínű, hogy róla lenne elnevezve az utcánk. :-) Maradok így Szatpajevnél, akinek még a berendezett dolgozószobáját is láttam a Nemzeti Múzeumban. Az utca pedig kifejezetten hosszú és nagy, itt található több állami intézmény is, de a nem kevésbé népszerű Ultras nevű 4 szintes európai színvonalú bár is:-) Szóval Kanysh Satpayev (most angolul:-) ) 1899-1964 között élt, kazah geológus volt (talán ezért is kedvelem) és korának ünnepelt társadalmi figurája. Mivel Kazahsztán rendkívül gazdag ásványi anyagokban, ezért az általa írt 640 tudományos értekezés, cikk, könyv, gondolom értékes volt mind a szovjeteknek, mind a mai Kazahsztánnak is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ásványokról és kémiai elemekről eszembe jutott Mengyelejev neve, akit sohasem fogunk elfelejteni a kémia órák miatt. Full respect neki a periódusos rendszerért (vagy Mengyelejev táblázat), amely szerintem a világ egyik legnagyszerűbb táblázata a szorzótábla után, bár kissé nehezebb megtanulni. Hogy mi köze Kazahsztánhoz? Semmi tulajdonképpen. Azaz annyi, hogy ha valaha találkoztok egy kazah emberrel, akkor nem fogja kihagyni a sanszot, hogy el ne mondja, hogy Kazahsztán a világ egyetlen olyan országa, amelyben a Mengyelejev táblázat összes eleme megtalálható természetes formában. A levegőben pl. itt Almatyban nagyon sok szénnel (korommal) találkozom sajnos:-( viszont a múltkori kirándulás egyes szakaszainál azt tapasztaltam, hogy az egyébként a levegőt 21%-ban alkotó oxigént valahol 0% környékén érzem:-)   Kétlem, hogy Oroszországban az összes elem ne lenne jelen valahol, de hagyjuk meg a kazahoknak ezt a dicsőséget.

 

 

 

 

 

 

Az ezer lakosra jutó aranyfogak számában pl. kifejezetten szoros eredményre tippelnék:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kurmangazy után következik Észak felé (valójában lefelé) a Sevcsenkó utca, amely nem az ismert ukrán focizseniről van elnevezve, hanem egy költőről, festőről és humanistáról. Taras Shevchenko (1814-1861)  szintén ukrán volt, tulajdonképpen a modern ukrán nyelv megalkotója, azaz észak-keleti szomszédaink Kazinczyja.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen rövid életű volt Dmitrij Furmanov (1891-1926), bár Almaty egyik legjelentősebb utcája róla lett elnevezve. Írónak indult, de számomra mégis egy kétes dicsőségű történelmi figura, a szovjet-orosz polgárháború alatt egy bolsevik komisszár lett, gondolom nem csak kiscicákat simogatott a vörösök által feldúlt falvakban. Legjelentősebb irodalmi műve azonban a Csapajev, amely Magyarországon is sok úttörőház könyvespolcának volt szigorú tartozéka a komcsi évtizedek alatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A második rész hamarosan következik:-)