Persze kint a természetben látni olyat is, hogy a patak mellett (ami jó esetben 5-8 fokos, de inkább hidegebb) állnak alsógatyában a kazahok, de oroszok is és nem sütnek, hanem egészen más dolgot csinálnak. Először nem tudtuk, hogy mi a fene ez, talán nincs mosógépük otthon és itt mossák a friss, tiszta patakvízben a ruháikat? Sőt ilyet nem csak a természetben, hanem nálunk a ház mellett is láttunk, ugyanis itt folyik el a hegyről leomló patak, igaz addigra már elég sok szemét belekerül. Egyszer az történt, hogy a barátaink késő este mentek el tőlünk és ők mesélték másnap, hogy éppen fürdött valaki a patakban. Akkor esett le, hogy ezek komolyan belemennek ebbe a jéghideg és elég mocskos vízbe, hogy valamilyen rituális hideg fürdőt vegyenek. Fönt a hegyekben OK, ott azért tiszta a víz, de azért én nem biztos, hogy belemásznék abba a nulla fok közeli hideg vízbe. Az oroszokról látni képet újságban, neten, hogy mennyire imádnak a jeges folyókban megmártózni, gondolom valamilyen betegség megelőzés miatt csinálják, illetve egészséges dolognak tartják. Mindenesetre van, hogy az embert attól kirázza a hideg, ha rájuk néz, pedig én is imádom a vizet, sőt fürödtem én már Németországban, Angliában és Írországban is a tengerben, egyik sem a Vörös tengerre emlékeztetett, de azért jégtáblák sem úszkáltak benne:-)

Maradjunk inkább a kellemesebb sztorinál, a tegnapi ebédünknél. Megismerkedtünk egy kedves orosz párral, ők hívtak meg még szerdán, hogy menjünk együtt ki vasárnap velük sütögetni. Természetesen tetszett az ötlet, nem is bántuk meg. A megismerkedés úgy történt egyébként, hogy én pár hete találkoztam először Szvetlánával, a feleséggel az irodájukban. A magyar főkonzulátuson jártam, a külgazdasági szakdiplomatától kértem egy ismerkedési találkozót, ott említette nekem az úr, hogy itt él Almatyban egy orosz hölgy, aki Magyarországon tanult. Tökéletesen beszél magyarul és egy munka miatt keveredett ide Kazahsztánba. Ugyan ez a cég (a már bemutatott Eszterházy Cukrászda) már más kezében van, de itt maradt és orosz, illetve magyar cégeknek segíti a kazahsztáni letelepedéseiket, piackutatást végez, találkozókat szervez, stb. Szóval így kerültem én hozzá, kb. 5-6 hete először. Múlt héten pedig ismét találkoztunk vele a magyar főkonzulátuson tartott partin. Erről már múltkor írtam, október 23-a tiszteletére és az új főkonzul bemutatkozására tartottak egy fogadást a múlt szerdán. Meghívtak minket is, őszintén szólva sokkal több magyar nem is volt rajtunk kívül a fogadáson. Sokan voltunk, mintegy 100-an lehettünk összesen, de főleg helyi fontos emberek lehettek a vendégek, illetve gondolom más konzulátusok vezetői is. Tetszett az est, Kriszti különösen örült a tokaji bornak, én is meglepődtem, mikor a kiválasztott stampedliben nem vodka, hanem finom pálinka volt. Egész jó kaják voltak, sok finom helyi füstölt hal, rákok, saláták, de téliszalámi is, sőt füstölt vékony kolbász is volt a tálakon. Kriszti a Tokaji mellett még nagyon örült a hortobágyi palacsintának is. A felszolgáló lányok mind kazahok voltak, magyar hímzett köténykékben :-) Pár embert itt is megismertünk, ugyan főleg az oroszt használták a vendégek, ezért mi inkább kerestük az angolul, vagy magyarul beszélő társaságot.

Az egyik ilyen utóbbi volt egy család, a Papp család, akiknek a nagypapájuk keveredett még ide valamikor régebben (nem tudom, nem a háború után maradhatott itt esetleg a hadifogság után és nősült ide?). Mindenesetre egy hölgy beszélt közülük csak nagyon szépen magyarul, a többiek nem beszéltek csak oroszul. De érdekes volt látni, hogy elég egy negyednyi magyar vér bennük és főleg a férfiaknak, igazán magyar kinézetük volt:-)

Visszatérve Szvetlánára, itt találkoztam vele ismét, illetve mutattuk be egymás párját is. Örülünk ennek az ismeretségnek, tényleg kedves, szimpatikus pár. Így tegnap az ő autójukkal mentünk ki a szabadba, nem messze Almatytól. Igazából nagyon közel oda, ahol először voltam kirándulni.

Találtunk egy szép helyet a patak mellett, még asztal is volt ott és pad is, amit használni is tudtunk.  Mivel ők hívtak meg, ők készítették az ételt is. Ugyan én reggel még sütöttem egy pár palacsintát és vittünk hozzá szintén az általam készített eper- és fekete ribizli dzsemből is. Mióta itt vagyunk, még nem ettünk disznóhúst, ezért külön örültünk, hogy sertéslapockából készült saslikot készített Andrej. Citromlében és valami fűszerkeverékben pácolta, nagyon sokat ettünk belőle és tényleg nagyon finom is volt. Itt a kazahok értelemszerűen nem esznek disznóhúst, de az oroszok igen, ezért itt-ott lehet kapni, a legszebb darabokat a piacon. Most már hidegebb van, így majd én is merek majd vásárolni belőle, inkább csak reggel, de eddig később keveredtem ki mindig a piacra, nem nagyon akartam abból a disznóhúsból venni, ami már reggel óta kint volt a pulton (írtam már, hogy ezek nem hűtőpultok).

Nagyon egyszerű dolgokat ettünk mellé, semmi saláta, csak frissen a zöldségek, paradicsom, hagyma és ami tetszett az az, hogy a petrezselymet, kaprot ők csak úgy egyben megeszik, nem szedegetik le a leveleket, majd keverik hozzá mondjuk egy salátához. Így tettünk mi is, nagyon ízlett tényleg. Persze volt még finom helyi kerek alakú kenyér is mellé. Teljesen teleettük magunkat, 4 körül értünk haza, teljesen kifáradva a sok kajától és a friss levegőtől, úgyhogy Krisztikém be is dőlt az ágyikóba egy másfél órára. Én is csak punnyadtam a nappaliban egy kicsit, majd főztem, illetve sütőtököt sütöttem. Szóval az este már csak relaxálódással telt, nem mondom, hogy nagyon rosszul esett bármelyikőnknek is.

Pár fotó tegnapról. A környék ilyen volt: