Nagyon büszke vagyok rátok a tegnapi teljesítményetekért. Mármint a sok-sok letöltésért:-) Tegnap 23 látogatója volt a blognak, ennél jóval több letöltés persze, ami ha nem is rekord, de ott van az 5 legjobb nap között. Szóval köszi mindenkinek a sok letöltést, az érdeklődést, az olvasást, nektek érdemes írni:-)
Az elmúlt napokban havazott, na persze nem lent a városban, de följebb igen. Azon kívül, hogy a hegyeken látszik is a leesett hó, az első jele ennek egy autó volt, amit szombaton a piacnál láttunk. Valahonnan a hegyekből jöhetett le, a tetején kb. 6-8 centis hóval. Egyébként Almaty is valami 850-870 m magasan fekszik, tehát előbb-utóbb a városba is jut belőle. Magyarországon Mátraszentimre a legmagasabban fekvő település, amely igazából 6 településből állt össze: Mátraszentimre, Mátraszentlászló,Mátraszentistván, Fallóskút, Galyatető és Bagolyirtás. Ezek pedig olyan 750-835 m között fekszenek, legmagasabban Mátraszentlászló, tehát durván ezzel lehet összehasonlítani. Csak azért írtam le, mert otthon ezeken a településeken valóban úgy érzed, hogy magasan vagy, Almatyból ki kell ehhez menni a városból, bent nincsenek meredek utcák egyáltalán, egy ici-pici emelkedése van csak déli irányban, a hegyek felé. Biztosan többen tudjátok, hogy a tengerszint feletti magasság növekedése pl. a főzést is befolyásolja. Almatyban pl. a víz nem 100 fokon forr, hanem csak 97 C-on. Persze nem az ujjammal mértem le, olvastam róla:-) Ha az ember pl. süteményt süt, arra is figyelni kell, hogy a sütési idő is más, mint pl. otthon. Na nem durván tér el, de ha valaki nagyon akkurátus és egy nehéz recepttel dolgozik, akkor ezek a dolgok fontosak lehetnek.
Az idő azonban továbbra is csodálatos, napsütés van és ezzel együtt gyönyörű tiszta kék az ég. Nem tudom meddig tart ez még, mindenesetre a hétfői kiránduláshoz való kedvünket nagyban befolyásolta a szép idő. Az iskolákban szünet van a héten, így sok anyuka otthon maradt a gyerekekkel, vagy elutaztak egy hét szabadságra valahova. Tegnap éppen ezért szerintem csak valami 15-en lehettünk a kiránduláson.A tegnapi út inkább hosszú volt, mint nagyon nehéz. Viszont sokszor kilómétereken keresztül csak fölfelé vezette az út, ezért ez sem volt éppen a legkönnyebb. A túra szépségét leginkább a leesett hó jelentette, a csillogó havas hegycsúcsok. Az árnyékosabb helyeken pedig mi magunk is hóban sétáltunk, ez a hó pedig igazán emlékezetessé tette a tegnapi napot. A lefelé út általában könnyebb szokott lenni, most éppen a letaposott hónak és a köves, sziklás útnak köszönhetően kicsit kellemetlen, csúszós volt az út lefelé, de túléltük:-)
Íme pár kép:
Ismerős arc:
Ez az "árva" hölgy háttal Sowmya, aki Indiából jött, a férje Kriszti kollégája. Ugyan Indiában is vannak hatalmas hegyek, de nagyon Északon, így nem csoda, hogy ő először itt látott havat életében.
Itt pihentünk le ebédelni. Ugye kicsit más, mint munka alatt a rohanva bekapott szendvics?:-)
Én konkrétan ezzel a látvánnyal szemeztem ebéd közben:
Ez a gyönyörű kutya pedig Dodzsem, egy csokiszínű labrador, az egyik német hölgy hozta magával túrázni. Ezek a kutyák egyébként képtelenek kifáradni.:-)
Üdv Mindenkinek, szép napot Nektek!
