HTML

A blogról

Egy évig Kazahsztánban élek Krisztivel. A tapasztalataimat, élményeimet szeretném veletek barátokkal, ismerőseimmel és családtagjaimmal megosztani.

Friss topikok

Linkblog

Képek a hétfői kirándulásról

2009.10.08. 10:09 Zolialmatyban

Mint a címből is kiderül, hétfőn kirándulni voltam. Sajnos még egy nagyobb hétvégi kirándulás nem jött össze, egyrészt az időjárás mindig elromlott, másrészt pedig egyéb programok is közbejöttek.

Na de sebaj, a női klub vállalkozóbb kedvű tagjai minden hétfőn elmennek kirándulni, van egy pár jól kipróbált kirándulóhely, amelyet időközönként újra és újra bejárnak. E hétfő gyönyörű volt, ezért kimagasló számban jöttünk össze, 22 nő és velem együtt 2 férfi:-) A találkozó mindig ugyanazon a helyen történik, a Gornij Gigant nevű, a hegyekhez nagyon közel lévő városrészben Kathy háza előtt, aki a női klub elnöke.

Egy hete, azaz a hónap elejétől van sofőrünk is, az ausztrál párral, Dan-nel és Alannával osztozunk rajta. Hivatalosan Andrej az, egy angolul nagyon jól beszélő, kb. velem egyidős teljesen jó fej orosz srác. Ha ő éppen nincs, mint pl. ezen a héten, akkor Szása, a barátja helyettesíti. Kicsi a világ, Szása annak ideján a szovjet Vörös Hadsereg ideiglenesen (47 évig) hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoportjának volt katonája 8 hónapig Tökölön:-) Szintén velem egyidős, szóval megtaláljuk a közös hangot, amelyet igencsak megkönnyít, hogy ő szintén nagyon jól beszél angolul.

Szóval Szásával és Alannával mentünk a találkozó helyre, érdekes, hogy errefelé a szebb utcákat sorompóval védik, így az Ivanilov utcát is, ahol az említett Kathy is él a férjével. Innen több autóval indultunk el együtt, ezek mind mind nagy összkerék meghajtású Toyoták, Mitsubishik, Volkswagenek, Nissanok, stb. ezekre az utakra más autók nem alkalmasak. Ahogy elhagyod a várost, véged van egy sima személyautóban. A táj egyébként gyönyörű volt, az út mellett fekvő házak, dácsák szintén nem a szegénységről árulkodtak, de egy-egy helyen feltűnt amolyan cirkuszi kocsi szerű otthon is, egy-két lóval vagy tehénkével, amelyek ott legelésztek a ház körül. Ezekben kevésbé gazdag kazahok éldegélnek. Amolyan táborfélét is láttam, jurtákkal, de teljesen kulturált körülményekkel, nyírott fű, szép kiszolgáló épületek, még mintha egy tornaterem is lett volna mellette.

Egy kb. 20-30 perces zötykölődés után ( mögöttem a csomagtartóban utazó golden retriever, szegény Max ki is dobta útközben a taccsot, ő szegénykém pláne ide-oda zúgott, se ülés, se biztonsági öv) megérkeztünk a kiinduló helyre, amely úgy tűnik, hogy nyáron elég forgalmas lehet, még egy nagy saslik sütő hely is volt ott, sok-sok paddal és fedett hellyel körülvéve. Innen indultunk el:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt le kellett fényképezzem, mi emellé a jármű mellé parkoltunk le:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd elindult a csapat:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az út első fele egyáltalán nem volt nehéz terep, sokszor megálltam fényképezni. Gyönyörű ligetes táj, fákkal, futó kis patakocskával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A patak közelebbről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekem nagyon bejött ez a szép liget-szerű táj:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint látjátok, tényleg le- lemaradtam, de érthető, hogy miért akartam fényképezni. Itt nem tudom milyen magasan járunk, a végén valami 2300 m-en lehettünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még egy kép még a könnyebb szakaszról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt átkelünk a patakon, aztán innen szinte csak emelkedőn mentünk, nem volt durva emelkedő, csak az tette fárasztóvá, hogy nem volt egy egyenes szakasz sehol. Én mint böcsületes dél-alföldi gyerek nem szoktam ehhez hozzá:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán tovább gyönyörködtem a tájban...:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és a színekben...:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt kicsit megálltunk pihenni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetszettek ezek a sziklák is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán a végén pihentünk egyet, kis ebéd, kávé, stb. Innen erről a kisebb csúcsról ez a látvány fogadott:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A havas csúcs közelebbről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A visszafelé utat érthetően gyorsabb és könnyebb volt megtenni. Az út végén még azért ezt a kis "lakóépületet" is lefényképeztem, tetszett nagyon a színe, illetve hogy kumisz is kapható:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostantól járok majd minden hétfőn, sőt összehaverkodtam a másik férfinemű kirándulóval is, aki nem egy egyszerű kiránduló, ő Charles Kenyából, olyan fit mint egy oroszlán, megjárta már a Kilimandzsárót is, itt Kazahsztánban is jár többször is egy héten, bár kicsit nehezebb szakaszokon. Szóval a sziklamászást kivéve elmegyek majd vele, illetve más válalkozókkal majd nehezebb terepekre is. Gondolom a képek alapján nem meglepetés, hogy miért?:-)

Sajna Krisztikém itthagy most egy hétre, tesz egy London-Prága üzleti trip-et, neki persze jó ez, kicsit kimozdul és nem is rossz helyekre:-) Ha minden igaz, akkor tervezek ezalatt az idő alatt egy utat, minimum a fővárosba Astanába (1200 km-re van innen), szóval ha járok valami más, illetve izgalmas helyen, akkor feltétlenül írok róla.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zolialmatyban.blog.hu/api/trackback/id/tr961435913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pontmost 2009.10.09. 19:10:25

Zotyiii, begyön ott a szkájp? És ha begyön, akkor vegyé már fel!

Zolialmatyban 2009.10.09. 22:54:11

@Isiz:
Skype-olok mással is szóval tudunk dumálni, már rég' fölvettelek!

váév építők (törölt) 2009.11.13. 07:17:32

szia,

én 1992-ben voltam alma-atában júliusban és abban a szállodában töltöttünk egy éjszakát amelyik az első képen van!! ez eszméletlen, mert nincs róla képünk!
mi félútig busszal, onnan meg gyalog mentünk fel a hotelig, majd onnan túráztunk még feljebb a hegyekbe kb hóhatárig. volt egy diktafonunk, amire rámondtuk az út eseményeit, érzéseinket(kb mint egy blog), de sajnos a hoteltől felfelé elvesztettük, és nem találtuk meg.:(
ha ti esetleg jártok még arra, és ráakadnátok, lécci szólj! :) köszi.
egyébként vonattal mentünk oda és 5 dollárba került Csoptól az út...

váév építők (törölt) 2009.11.13. 07:39:17

valamiért eltűnt a kommentem:

szia,

én 1992-ben voltam alma-atában júliusban és abban a szállodában töltöttünk egy éjszakát amelyik az első képen van!! ez eszméletlen, mert nincs róla képünk!
mi félútig busszal, onnan meg gyalog mentünk fel a hotelig, majd onnan túráztunk még feljebb a hegyekbe kb hóhatárig. volt egy diktafonunk, amire rámondtuk az út eseményeit, érzéseinket(kb mint egy blog), de sajnos a hoteltől felfelé elvesztettük, és nem találtuk meg.:(
ha ti esetleg jártok még arra, és ráakadnátok, lécci szólj! :) köszi.
egyébként vonattal mentünk oda és 5 dollárba került Csoptól az út...

Zolialmatyban 2009.11.13. 11:34:26

Szia!
Megvan a komment, nem tudom miért nem jelent meg először?Köszi szépen, hogy kommenteltél!Szóval egy diktafont keressek, ezüstszínű volt?:-)Az a baj, hogy leesett a hó, most biztosan nem találom meg, de tavasszal majd jobban körülnézek:-) '92-ben el tudom képzelni, hogy még csak ez az egy szálloda volt a városban, azóta van több is és az árak is fölmentek. 5 dollárért sört is alig kapsz sok helyen, nemhogy vonatjegyet Csaptól:-)Kíváncsi volnék azért rá, hogy milyen volt a város 17 éve?:-)

váév építők (törölt) 2009.11.14. 16:04:59

amire emlékszem, hogy a hegyek minket is lenyűgöztek a városból, mindenfelé nagy fasorok voltak az utak szélén, az épületek meg olyanok voltak, mint egy jó kis szocialista városban szokás...
ami még beugrik, hogy amikor mentünk a hegyekbe volt ott egy téli sportkomplexum, ahol akkoriban téli olimpiát akartak rendezni, de aztán nem jött össze, viszont a helyiek büszkén mesélték, hogy kár hogy nem jöttünk egy héttel korábban, mert akkor volt modern talking koncert.
aztán mentünk tovább felfele a betonúton gyalog, mert a busz nem vitt tovább a sportkomplexumtól és vagy 2-3 órányi gyaloglás után 35 fokban egyszer csak megláttunk egy csajt az út szélén aki pepsi kólát árult 1 dollárárt darabját( na ez akkor még elég unikum volt arrafelé). kicsit sokalltuk, mert ezért a pénzért egy rekesz sört is kaptunk volna a városban.
egy éjszakát laktunk a hotel kazahsztánban, egyet a vasútállomáson lévő szálláson, egyet a hegyen lévő hotelban, a többit meg parkokban, hálózsákban.

amire kíváncsi lennék, hogy ez a hotel a hegyen milyen magasságon van a tengerszint felett?

váév építők (törölt) 2009.11.14. 16:07:03

jó hogy ráakadtam a blogodra, olvasni fogom mostantól, kíváncsi vagyok mi újság arrafelé, jól éreztük magunkat.
ha érdekel esteleg szkennelek be képeket valamikor és elküldöm neked..

üdv

Zolialmatyban 2009.11.15. 14:43:32

@váév építők:
Persze, megköszönöm, küldd el, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen volt a város 17 éve! Merre jártatok az országban? Vagy csak itt Alma-Atában voltatok?Esetleg a környező országok valamelyikében?

váév építők (törölt) 2009.11.20. 18:18:16

@Zolialmatyban: igazából kínába akartunk menni, ürümcsibe, de a vonat akkoriba 1x járt egy héten és mi pont lekéstük, szóval kényszerből maradtunk alma-atában de 1 hét után, már nem volt anni pénzünk, hogy átmenjünk kínába, ott maradjunk egy hetet, majd viszza és haza, ezért úgy döntöttünk, hogy maradunk alma-ata környékén.

Zolialmatyban 2009.11.22. 16:54:02

@váév építők:
Találkoztam itt olyannal, aki bejárta már a környéket, többek között Ürümcsiben is járt. Állítólag egész jó város, 2x akkora, mint Almaty, csak most ott eléggé feszült a légkör, a kínai hatóságok még a turistákat sem nézik nagyon jó szemmel.Lennének még szép városok ott Turkesztánban (legalábbis így hívják az ujgurok a saját földjüket), de sajnos a kínai állam tesz róla, hogy ezek az emlékek eltűnjenek az országból. Milyen volt a vonatút idáig?
süti beállítások módosítása