HTML

A blogról

Egy évig Kazahsztánban élek Krisztivel. A tapasztalataimat, élményeimet szeretném veletek barátokkal, ismerőseimmel és családtagjaimmal megosztani.

Friss topikok

Linkblog

A kazah konyháról

2009.12.30. 18:16 Zolialmatyban

Lassan elérkezik az Újév, ilyenkor a legtöbben a szilveszteri készülődéssel vagyunk elfoglalva. Még az is, aki egyébként nem megy el semmilyen buliba, vagy ő maga nem hívott meg senkit magához. Igazából egyetlen egy ismerősöm sincs, akinek ne lenne leegalább egy családtagja, vagy egy barátja, így nem tudom elképzelni, hogy bárki közületek, egyedül, otthon ülve ünnepeljen.

Hozzánk jön egy pár a főkonzulátusról, akik magyarok természetesen, éjfél után pedig orosz ismerősök jönnek át hárman, róluk is írtam már, többször is találkoztunk velük. Én most benne vagyok a készülődésben, így arra gondoltam, hogy legjobb, ha itteni ünnepi ételekről írok. De miről szóljon az írás?Legyen orosz, kazah, karácsonyi, újévi? Karácsony itt hivatalosan még nem volt, mint arról korábban írtam. Amikor lesz is (január 7), nem olyan az ő életükben ez az ünnep, mint nálunk. Sajnos a dupla annyi év kommunizmus minimum dupla annyi hülyeséget is hozott errefelé az emberek életébe. A szovjet időkben jobb volt nem ünnepelni sehogy sem a Karácsonyt. De az ember szeret ünnepelni, így hagyták nekik, hogy év vége felé legyen valami örömben is részük, ezért mindenféle trükkel, csavarral, csináltak egy nagy újévi ünnepet, fenyőfával, télapóval, még ajándékosztással is. Szóval elég érdekes keveréke ez az év végi ünnepeknek, mondhatni sajátos szovjet ünnep. 1992 után ismét szabadon lehetett karácsonyozni, de az emberekben már a hosszú évtizedek alatt kialakult szokásokon nem igazán lehetett sokat változtatni. Természetesen azért az ünnep spirituálisabb megünneplése előtt már nincsen semmi akadály, kezd ismét vissza-visszatérni a Karácsony igazi mondanivalója itt is.
Kazahsztán még különösebb helyzetben van, hiszen bár kísért az ateista állami múlt, ma hivatalosan-félhivatalosan ez egy mozlim ország. Az ünnepeket tekintve mindenképpen. Bár tekintettel vannak a múltra és a nagyszámú orosz kisebbségre, így a keresztény Újévet és Karácsonyt éppúgy ünneplik, mint mondjuk március 22-ét, a mozlim Újév kezdetét.
Szóval így ünnepek idején az ember élete igencsak az ételek körül forog. Ezért is szeretnék most erről írni egy kicsit. Mikor kitaláltam, akkor gondban voltam, hogy mit is írjak én a kazah konyháról? Valóban, nem kell francia, vagy kínai léptékben mérni a helyi gasztronómiát. Még oroszban sem. Ezért arra gondoltam először, hogy akkor írok az oroszról. Mondjuk ez merész vállalkozás lenne, mert ha az ember csak a blogba szeretne írni róla, akkor ügyesnek kell lenni nagyon, hogy mégis miről írjon és mi maradjon ki? Az orosz gasztronómia ugyanis óriási. Minden tekintetben. Mennyiségileg is és minőségileg is. Alig várom, hogy egyszer arról is írjak:-) Viszont jobban utána olvasva a kazah konyhai témának, úgy érzem, hogy egy bejegyzésnyi anyagot mindenképpen megérdemel és lehet is róla annyit írni. Sőt, ha valaki ezzel foglalkozik komolyan, akkor biztos vagyok benne, hogy könyvet is lehetne róla írni. Megjegyzem az elején, hogy a képek egy részét nem én készítettem, ezeket a netről töltöttem le. A szövege pedig különböző forrásokból táplálkozik, a szokásos wikipédiáról, de egyéb neten talált dolgokból is, pl. sok anyagot a magyar terebess.hu –ról gyűjtöttem. De sokat segítettek természetesen saját tapasztalataim és eddigi ismereteim is. Rögtön az elején, legyen egy kazah terülj asztalkám, amelyet dastarkhan-nak hívnak:
Ez a kép készülhetett bármilyen családi alkalomból, az mindenesetre látszik, hogy nem ropit és mogyorót eszegetnek, igencsak kitesznek magukért, ha megvendégelnek valakit.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Szólj hozzá!

TIK

2009.12.28. 16:11 Zolialmatyban


Az alábbi bejegyzés, mondhatnám, hogy már nem aktuális. Pedig dehogy nem az! Megígértem már korábban is, hogy fölteszem ezt az írást, akármennyire is ünnepek vannak, a blog elsősorban Kazahsztánról szól. Eddig kevés kivételtől eltekintve szép, kellemes dolgokról írtam. Az igazságnak azonban sok arca van. Amiről most fogtok olvasni, az pedig egy elég tipikus arca.

Szóval ez az írás, legalábbis egy része, még december 9-én készült a repülőgépen Bangkok felé és Kriszti írta. Én is fűztem hozzá megjegyzéseket, hiszen nekem még volt egy plussz élményben is részem. Íme:

6 komment

Boldog Karácsonyt!

2009.12.24. 16:10 Zolialmatyban

Kedves Családtagjaink, Barátaink, Kollégáink, Ismerőseink és Bárki aki esetleg rátéved még a blogra!

 

Mindannyiótoknak áldott, békés Karácsonyt kívánunk Krisztivel! Nagy mondandóba nem megyek bele, meghagyom mindenkinek a Karácsony szent estéjét, úgy, ahogy szereti azt:-)

Azért egy kedves Kosztolányi verset elküldök mindenkinek:

Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

 

Küldünk képeket is magunkról, hiszen milyen egy blog képek nélkül?:-) Ezek ma, illetve ma este készültek:

Ketten.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nálunk fehér Karácsony lett, most ezt látni az ablakból. Igen, hátul az a szürke csík bizony az, szmog...:-(

 

 

 

 

 

Ez szebb, itt látszik, hogy milyen sok a fa a városban. Ezt is az ablakból látni, egy picit másik irányba.

 

 

 

 

 

 

Ez pedig a hálószobából, a hegyek:-)

 

 

 

 

 

 

 

Gondolkoztunk, hogy mi legyen a karácsonyi vacsora? Esetleg ezek a skorpiók, vagy mellette a sáskák, esetleg a kukacok mögötte? (Lehet találgatni hol készült a kép?:-))

 

 

 

 

 

 

De nem, Kriszti arcán is látni, hogy a kacsamellnek jobban örül:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg is ette mindet:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy én is:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még egyszer puszilunk Benneteket, nagyon sokat gondolunk Rátok!

6 komment

Thaiföld 3

2009.12.22. 06:04 Zolialmatyban

 

Ha nem unjátok még a thaiföldi sztorit, akkor folytatom. Ugyanis még csak a 4. napnál tartottam, de ígérem ez az utolsó thai bejegyzés aztán jöhet újra Kazi! Még fölteszem azért azt az írást, amit Kriszti írt az odaúton a repülőn, azt még korábban megígértem.
A vasárnapi nap délutánjánál hagytam abba, de még várt ránk egy szép kis kaland. Azért iderakok egy képet a napsütötte partról, ahol 5 napig élveztük a meleget, a decemberi nyarat.
Szerettünk volna a rövid idő alatt minél több mindent kipróbálni, ezért még aznap kora délután kitaláltuk, hogy elmegyünk egy esti tintahal horgászatra. Ez 6-kor kezdődik, tehát volt még időnk megnézni, hogy van-e még hely rá? Tulajdonképpen minden resortnál, vagy az utcán minden kis irodánál be tudsz rá fizetni. Előző estéről emlékeztünk, hogy fejenként egy ilyet 450 baht-ért (kb. 2500 Ft-ért) kínáltak. Megkérdeztük a mi szállásunknál is, hogy ott befizethetünk-e, természetesen igen volt a válasz, az ár azonban 600 baht. Szóval itt még rátettek pár vacsorára valót, ezért visszamentünk az előző esti irodához. Rögtön be is fizettük a 450-et fejenként és az ígéretük szerint du. 5-kor jött is értünk valaki a bungalónkhoz.

8 komment

Thaiföld 2

2009.12.20. 18:31 Zolialmatyban

 

Tartalékoltam a szép emlékeket, hogy itthonról írva magamnak is örömet okozzak vele. Persze nem csak ez az oka, hogy Thaiföldről csak egyszer jelentkeztem. Aki írt már blogot, az tudja, hogy az nem olyan, mint az e-mailezés. Sokkal tovább tart, mire mindent összeraksz ahhoz, hogy föl is lehessen rakni publikus hozzáférésre.
Sokszor nem működik megfelelő gyorsasággal az internet, ekkor föl sem tudod tenni pl. a képeket a saját admin oldaladon. Ez történt Thaiföldön is, javában írom a dolgokat, rakom föl a képeket, mire látom, hogy azt írja ki, hogy sikertelen mentés. Szóval este ugrottam neki még egyszer, akkor már sikerrel. De igazából nem ilyen vacakolásokkal akarod az idődet eltölteni egy távol-keleti nyaraláson. Arra itt van a rendelkezésre álló idő Kaziban:-)
Folytatom ott akkor, ahol abbahagytam. Kimaradt egy kép, amit föl akartam tenni, abszolút tipikus kép az utcáról én pedig mint eléggé megszállottja a gasztronómiának, különösen szeretem ezt a képet. Ha ránézek erre a sok fazék finomabbnál finomabb különböző curryre, most is csak összecsordul a számban a nyál.
Megjegyzem, első dolgom ma az volt, hogy hozzak a Ramstore-ból kókusztejet és csirkehúst, illetve vörös (vagy thai) bazsalikomot és a tegnap még Bangkokban vásárolt egyéb dolgokkal (curry paste, thai citromfű, ghalangal, kaffir lime levél, kaffir lime juice, halszósz,, pálma cukor, thai padlizsán) egy isteni zöld curry-t főztem ebédre:-) Egyébként otthon is mindent megkapni hozzá, nem egyszer főztem már otthon is thai curry-t, volt szerencsém még Angliában több helyen is thai kaját főzni, nem csak curry-t, hanem ún. street food-ot, azaz utcai kajákat is. Londonban mindent megkapni hozzá, még thai padlizsánt is, ami otthon Magyarországon már húzósabb, ha van is ritkán, méregdrága lehet. De minden mást kapni hozzá, az Asia boltban a Nagycsarnokban, de egyéb kínai boltokban is (pl. nálunk a Rákóczi téren) érdemes szétnézni, de a Culináris üzletekben is gondolom, hogy nem tesztek fölösleges kört. A főzés technikája fontos, ezért érdemes a neten rákeresni. Egyébként kb. 20-25 perc alatt készen van, a thai currynek a frissessége az erénye, azonnal fogyasztva a legjobb, nem „érik” mint pl. a nehezebb indiai curry-k, vagy mondjuk a magyar töltött káposzta és a pörköltek.

Szólj hozzá!

Thaiföld 1.

2009.12.14. 17:05 Zolialmatyban

 

Bocs a picit hosszabb szünetért, ezért mindennél forróbb üdvözletünket küldjük Thaiföldről! Természetesen lehetett volna már föltenni újabb bejegyzést, hogy szórakoztassunk benneteket, de nem is volt eddig mindenütt elérhető WIFI, a másik pedig az, hogy hosszabb időt is vesz igénybe és inkább más elfoglaltságokat élvezgettünk:-) Percekkel ezelőtt készített Kriszti rólam egy képet, most ezt csinálom éppen. Koh Chang, White Sand Beach, Tantawan Resort bárja, görögdinnye shake és egy boldog ember:-)
Sok-sok kalandban már volt részünk eddig is, pedig igazából még csak négy (ma már 5, tegnap kezdtem írni a blogot) itt alvás történt. Szerdán reggel indultunk, este persze Bangkokban töltöttük az időt, másnap Ayuthaya, a régi főváros 3. osztályú vonattal (80 km 15 bahtért, azaz kb. 75 Ft-ért:-) ), péntek délelőtt a kazah nagykövetségnél és Kriszti bankjánál, szombat utazás Bangkokból Koh Changra egy Dél-Kelet thaiföldi szigetre, közel Kambodzsához, ma vasárnap pedig elefánt túra az erdőben és együtt fürdés Khaamival, az elefánttal egy dzsungel-beli kis tavacskában. Este pedig tintahal horgászat, más jelentkező nem volt, de ezek képesek voltak kettőnkért is kimenni a tengerre 6-11-ig:-)Mit mondjak, talán több kép készült eddig itt, mint Kaziban 3 hónap alatt:-)
Hol is kezdeném máshol, ha nem az elején, az utazással. Olyan sokkoló kezdés volt, hogy Kriszti még a gépen írt egy bejegyzést róla. Nem teszem még föl, mert csak a kellemes élményeket akarjuk most megosztani veletek. Na nem kell megijedni, semmi komoly vész nem volt, csak valami hihetetlen bénázás. Azt a címet is gondoltuk ki hozzá, hogy „ Ha szeretnél egyet bénázni, de valamiért nem megy, szólj egy kazahnak, ő örömmel fog neked segíteni!” Nem szeretném cseszegetni túl sokat őket, de ez túl sok volt. Thaiföldön pl. a lepukkantságnak még nagyobb fokával találkozni, mint Kaziban, mégsem jut az embernek eszébe, hogy erre bármilyen negatív megjegyzést tegyen. Kazit is megszoktuk már, a legtöbb dolog föl sem tűnik, sőt mindent igyekszünk pozitívan látni. Örülünk egy jó étteremnek, a hóesésnek, a szép hegyeknek, egy-egy kedves embernek, de van amitől 3 hónap múlva is besokalsz. Ez az indulásunk volt az Air Astanával. Csak annyit ízelítőül, hogy mit szólnátok ahhoz, ha nem oda kapnátok jegyet, ahová foglaltatok és az ezután kapott új helyeden is ülnek? Persze mással is megtörténik a gépen ugyanez és mivel nem a megoldást keresik először, hanem a probléma forrását és a hibázókat, így 2 órás késéssel indulunk. Persze a közel 7 órás repülőutat nem egymás mellett töltjük a gépen, mivel amit csak lehetett, mindent elcsesztek a jegyünkkel. Ez az ízelítő, ha hazaértünk, akkor föltesszük Kriszti írását, az első reakciókat, igazából mire elkezdte írni, már mindketten a mosolygós oldalát láttuk a dolognak.
Szóval indulás. Ilyen időben szálltunk föl, hóesés, kb. mínusz 10 fok a reptéren. A jegyeket még utoljára nem a gépen, hanem természetesen ügyes szervezéssel, a lépcső alján ellenőrzik, hogy mindenképpen fagyjon meg még mindenki, akinek addig nem sikerült. Ja és ebben az időben nem akadt egy folyosó sem, busszal kellett kivinni a cidriben az embereket a géphez. Mindezek után amikor csak tornyosultak a problémák, fönt 2 órán keresztül nyitva hagyták az ajtót, mivel a sok okos hivatalosság ott ácsorgott, próbálva megfejteni a problémát. Az ajtó körül ülők perceken belül lincselni szerettek volna, hogy ez végül mégsem történt meg, már nem is tudom, mi volt az oka? 

12 komment

Vízum túra

2009.12.08. 19:14 Zolialmatyban

Hosszú mesébe is belefoghatnék, mert van miről mesélni, ahogy mindig. Röviden arról van szó, hogy 10 napra elutazunk Kazahsztánból. Hosszabban pedig ez úgy néz ki, hogy először is azzal kezdődött a dolog, hogy decemberben nem megyünk sehova, hanem januárban lesz szabadság és akkor hazautazunk. A dolgok pedig egyik pillanatról a másikra úgy alakultak át, hogy Kriszti nem viheti át januárra az ez évi szabiját, így egyszerűen csak megmondták neki, hogy a december 7-én kezdődő és a rá következő hét a szabija.

Mi úgy terveztük, hogy a kazah vízumunkat is a szabadság alatt fogjuk megújíttatni. Ezzel a hirtelen jött 2 héttel pedig nem is tudtuk az elején, hogy mit kezdjünk? Gyorsan megnéztük a jegyeket, hát Magyarországra nem volt éppen olcsó most, Krisztinek meg igazából nem is lett volna pihenés ebből. Hova lehetne még elmenni, ahol van kazah nagykövetség, illetve innen viszonylag könnyen eljutunk? Ha Magyarországot ki kellett lőjük, akkor maradt 4 ország, illetve város. Legkézenfekvőbb Bishkek, a kirgiz főváros, amely csak 250 km-re fekszik innen. Mindenképpen el akarunk menni majd arrafelé is, de most az egyik hideg és havas városból a másik hideg és havas városba átmenni nem tűnt valami eredeti ötletnek. Arról nem is szólva, hogy a vízumügyintézés 3-5 munkanapot is igénybe vesz, na Bishkek ahhoz azért meg pláne sok. Mi a többi lehetőség, ami szóba jöhetett? Dubai, Delhi és Bangkok. Három napsütéses város, máris jobban hangzik, nem?Ezek közül Dubaiba volt legolcsóbban repjegy, de valahogy nem derült ki igazán, hogy mi a helyzet a vízummal? Még a bécsi emirátusok-beli követség felhívása után sem. Csak annyit tudtam meg, hogy vízumot követségek nem intéznek, hanem a szálloda, vagy a légitársaság ún. szponzorként lép fel. Azaz pl. ha van egy szállodába foglalásod, akkor arról küldenek valami igazolást a hatóságoknak is.Persze, a szebb és nagyobb szállodák. Ahová én foglaltam volna, mert megfizethető (belvárosi apartmanszállodákban már kapni 2 ágyas szállást 10-15 ezer forintért), az a szálloda azt mondta, hogy nem intéznek vízumot. Hát ennyi, különösebben nem izgatott föl Dubai egyébként sem. Lehet, hogy igazságtalan leszek, de nem egy túl izgi ország. A tengerpartok pedig nem szépek egyáltalán, kopárak, építkezések "színesítik", szóval hagyjuk. Biznisz útnak, meg bevásárolni, vagy a Jumeirah Beachen mondjuk a csúcsszállodákban biztosan OK egy hét is akár, de aranyáron.

Delhi már okésabb, mert mindenképpen több a látnivaló, pláne a környéken. De itt is idő, míg indiai vízumot kapunk, egy hét alatt ki tudja, hogy mire jutunk? A másik pedig, hogy mi nem oltattuk be magunkat, India ilyen szempontból gázabb, tehát több esély van valami "exotikus" betegséget összeszedni, mint mondjuk Almatyban. Szóval maradt Bangkok, ahová átszállás nélkül el tudunk repülni, van kazah követség és okés áron tudtam jegyet foglalni. Plussz a 15 napos turista vízumot a reptéren is el lehet intézni. Ettől függetlenül szerintem gáz, hogy még az EU-s csatlakozásunk után is kell vízum ide, vagy pl. Törökországba is, de Európán kívül igazán mindenhova. Szóval a kedves magyar diplomáciának még van min dolgoznia.

Azért is nem írtam mostanában blogot, mert minden szabadidőmben a gép előtt ültem, jegyeket és szállodákat nézegettem. Ha éppen működött a net, mert manapság azzal is gondok voltak és vannak is. Addig-addig variáltunk, hogy pár nappal ezelőtt lefoglaltam a bangkoki jegyeket, nem tudtam tovább várni. És nagyon jó megérzés volt, mert másnapra mintegy 40%-kal fölmentek a jegyárak. Örültem is, mint majom a farkának:-)

Pár óra múlva indulunk is. Itteni idő szerint reggel 8-kor szállunk föl és bangkoki idő szerint valamikor negyed 5 körül (délután) szállunk le. Szóval több, mint 6 órás az út (2 óra az időeltérés). Péntek reggel lesz csak nyitva a kazah követség 10 és 12 között, szóval addig mindenképpen Bangkokban maradunk, illetve max. Ayutthayába, a régi fővárosba látogatunk el, ami 80 km-re van Bangkoktól és tele van régi romokkal, elég komolynak tűnik a dolog, persze Angkortól azért messze áll. Péntek este pedig busszal, vagy vonattal elutazunk egy szebb tengerparti részre, még nem tudjuk, hogy hová? Talán ide?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9 komment

Kazahsztán Kriszti szemével

2009.12.03. 11:22 Zolialmatyban

A bolg címe Kazahsztán az én szememmel, de elég igazságtalan dolog valójában, hogy csak az én szememmel látjátok Kazahsztánt. Egyszer már rávettem Krisztit, hogy írjon valamit magáról is, most erre sem volt szükség, ő maga küldött egy pár karikatúrát, amelyek pontosan lefestik, hogy milyenek is az ő munkanapjai. Írta is, hogy tegyem fel a legközelebbi bejegyzésembe őket. Na nem csak, hogy fölteszem, hanem ez a mai írás másról nem is fog szólni. Én kösz jól vagyok, éppen Krisztiéknek (a kolléganőinek is) sütök egy csokitortát:-)

A képek aláírásai angolul vannak, ezért azok kedvéért, akiknek kimaradt az angol nyelvtanulás az életükből, szabadon lefordítom, hogy miről is szólnak ezek a kis sztorik.

6 komment

süti beállítások módosítása